Böröczki Mihály - Mityka : Gumicsizma

Kopott, öreg volt. Nagy recéjű talpa

a házkörnyéket nap-nap körbenyalta,

napfény sikálta, sárrög köszörülte,

csak szára volt egy hajtást visszagyűrve,

meg mosta hólé, nyári, téli zápor,

a grádicson is föltalált magától,

az ünnepet se szolgaként fogadta,

két ura volt – a munka és a gazda,

a hetyke cipőt sohase csodálta,

csak belekortyantott a cuppogásba,

mert nagy öröm volt vásott életében,

hogy melegedhetett a latyak lében,

de feketére gumírozott lelkét,

ha ugatással is, megünnepelték,

a többi dolgát gyerekszemmel látom,

átropogott az összes hófúváson,

és imádta a simogató kapcát,

mikor didergő hajlatába rakták,

s ha rákerült a két megszokott lábra,

a topogást már lassú táncba járta,

ma öreg útját más valahol rója.

A gazda sincs már. Ki beszélne róla?

 

Legutóbb szerkesztette - Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1002 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.