Fázós hajnalon elmerengek azon,
míly szép is a tavasz, a kikelet.
Mindenki várja, hogy új életet hozzon
csodás virágokat és enyhe meleget.
Amikor látjuk a hóvirágot
már biztosnak érezzük.
Elfelejtjük a hideg világot,
s a napos eget kémleljük.
Csendesen éledezünk mi is emberek,
színek sokaságában gyönyörködünk.
Nárcisz, tulipán tölti meg a kerteket,
a szabadban egyre több id?t töltünk.
Zöldülnek az ágak, a madarak trilláznak,
körülleng a természet friss illata.
A fák csodás új ruhában pompáznak,
ez minden állat reményt adó vigasza.
Mert a tavasz csak a kezdet,
a b?ség el?futára.
Minden nélkülözést feledtet,
hát nem várunk hiába…
Legutóbbi módosítás: 2009.09.10. @ 10:09 :: Szmolényi Edit