Szabó Edit Irma : Elcsitul bennem

 

 

 

Nélküled perdül, dobban a láb,

Büszke közönnyel szárnyal a láng.

Ébred a mámor, pirkad a láz,

Ringat az ének, reszket a tánc.

 

Átszövi dallam, tétova-szűz,

Elszökik innen, álmos a tűz,

Keskeny a járat, elfogy az út,

Elcsitul bennem halkan a múlt.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2009.09.20. @ 13:39 :: Szabó Edit Irma
Szerző Szabó Edit Irma 58 Írás

Számomra az írás az önjutalmazás különös formája, amely alkalmas a belső világom kifejezésére. a belső békém, harmóniám megteremtésére. Egy menekülési útvonal a rohanó mindennapok feszítő világában, amely során képes vagyok megállni, s a versírással kikapcsolódni.