Böröczki Mihály - Mityka : Cigányok Fenékpusztán

Nyomtatás

Az elhagyott állomás puszta kövén aludtak,

nyűtt pléd volt takarójuk, párnájuk kő.

Álmodtak föld-ízű szerelmet;

óvó lélegzet vigyázta frissen fonott kosarak

vesszőillatában.

Augusztus egén tömérdek csillagok hunyorogtak,

fönt valamivel – a római kori erődítmény

huszadik századdá vakolt törpe falai

lestek álmos idegenséggel

a sziporkázó kék burok felé,

idelent két férfi, s a két asszony

kutyák melegített nyugalma.

Iszonyú csönd volt.

A kőre kuporodott béke

szuszogta egykedvűen,

hogy ez itt talán már Európa,

huszonhét fokos Balaton-vízzel,

kínlódó nyárral, emberteremtéssel.

Aludtak a cigányok.

Figyeltem őket vajúdó lelkiismerettel

– bent vetett ágy várt,

új asszonyom tápászkodó meleggel –

szemközt – fogadott barátom,

a kéttörzsű nyárfa

őrizte még a terjes, szép nappali árnyat.

Meleg volt, s kint, az elhagyott állomásépület

szalmazsák-kövén,

négy ember, s két kutya hevert, akár

az örökbe fogadott Magyarország.