Mi voltunk?!
Mi voltunk ketten? Azon a napon?
Mikor az éjjel hajnalpírra vált,
s megkoronázza a parti ?splatánt,
megkérdem t?le, tanúm vallatom:
Árnyékunk tényleg sejlett a vízen?
S a hullámmosta térben ácsorogva
tényleg léptünket látta összefonva,
míg elsimult a fényikrás föveny?
Mi voltunk ketten azon a napon!
Nyár volt! És tudd: ma is vállalom.
Hajnali pasztell
Elképzelem, fényködbe öltözik,
sejtelmes kép az ?szi pirkadat,
nyílik az árnyék, fürge gyík szalad,
talán -talán légyottról szökik,
megbámulom smaragdzöld bájait.
Hangya cipel nagy terhet boldogan,
-többet, amennyit emberek sokan-
dehogy kerülne!…Ma útja erre visz.
Ki kéri számon?
Lehet, hogy elszánt, vagy ellenszegül
az ember, ha úgy hozza a kényszer,
t?r is, ha kell, bár tagad elégszer,
újra és újra szenved egyedül…
Ki kéri számon mit tesz és miért,
-ábrándot ?zve folyvást hiába
lézeng a létben, mindörökre árva,-
ha üdvét adja olcsó vétekért?
Legutóbbi módosítás: 2009.08.28. @ 15:08 :: Koosán Ildikó
