Nem most írtam – de most súlyos jelent?séget nyert…nem akarom…
…kúszik veled b?szen,
halad felfelé
tör az ég felé
-hol van még a cél-
vánszorogva lassan
-türelmed csappan-
s mikor végre felérsz
fönt vagy a csúcson
élvezd a percet
mert nem lesz így örökre
(vigyázz, ki ne bukjon,
szorítsd, el ne hagyjon)
nézz fel az égre
most tiéd a világ
talán (vagy mégse?)
ez csak egy villanás
majd jön a zuhanás
mintha szakadék
nyílna meg el?tted
eltünik a kék ég
szíved csupa kétség
sikító gyötrelem
(s kérd hogy rövid legyen)
vár a sötét verem
fakó ködbe hullik
a der? – elmúlik…
robog veled egyre
-bezzeg most sietve-
le komor mélységbe
a szép nap búcsút int
s ím itt vagy megint
lent a gödrödbe’…
