Vandra Attila : Az élet egy nagy dzsungel 3/17. rész Egy majdnem tökéletes intézet

Miss Peddingtonról kiderül, hogy rákos, már csak hetei vanak hátra. Gondja a kislánya, a pajkos, életrevaló Lizzy, hiszen egyetlen rokona sincs. Gondjait csak tetézi Lizzy kérdése, aki apja iránt érdekl?dik.

    – Köszönöm, Charles – szólt a sof?rhöz, majd belépett a Coventry Intézet kapuján.

    – Üdvözlöm, Miss Peddington. Jakobs n?vér vagyok – mutatkozott be a Coventry Intézet igazgatón?je. 

    – Megtiszteltetés számunkra, hogy Lord Peddington lánya úgy döntött, hogy…

    – Még nem döntöttem. Keresek egy megfelel? helyet a lányom neveltetéséhez. 

    – Meggy?z?désem, hogy meg lesz elégedve azokkal a körülményekkel, amelyeket a kedves kislánya számára biztosíthatunk. Jöjjön, körbevezetem intézetünkben, gy?z?djön meg a saját szemével.

    Amint beléptek az els? osztályba, a gyermekek vigyázzba merevedtek.

    – JóónapootkííváánokMissJaakoobs! – köszöntek kórusban.

    – Leülhettek! – adta meg az engedélyt az igazgatón?. Néhány pillanat múlva síri csönd lett.

    – Folytassa az órát, Miss Engelbert!

    Miss Peddington intett, hogy mehetnek, ne zavarják tovább az órát. Amikor visszaértek az igazgatói irodába, Jakobs n?vér hellyel kínálta vendégét.

    – Nos, mi a véleménye? – szegezte neki a kérdést.

    – Abból, amit láttam, meggy?z?dtem, hogy az Intézet felszerelése biztosítja a fizikai feltételeit egy megfelel? tanításnak. Ám mindez csak egy feltétel a sok közül.

    – Természetesen. Nem valósulhatna meg megfelel? min?ség? oktatás, ha nem lenne hozzá megfelel?en képzett tanári kar. Gondosan megválogatjuk tanárainkat, nem alkalmazunk kezd?ket, se erkölcsi szempontból megkérd?jelezhet?ket. Sokan közülük magna cum laude végezték tanulmányaikat, öt közülük PhD.

    – Nem mindenki tudja átadni nagy tudását.

    – Nézzen bele ebbe az évkönyvbe, mely hosszú évekre visszamen?leg tartalmazza végzettjeink névsorát. Akad itt…

    – Az iskolának nemcsak az oktatás a feladata… – el?zte meg Miss Peddington a végzettek méltatását.

    – Hanem a nevelés is. Ez egy elit intézet, gondosan megválogatjuk, hogy kit veszünk fel. A diákjaink kizárólag jó családokból valók. Tudjuk, hogy a környezet meghatározó a nevelés szempontjából. S a nevelési elvek.

    – Melyek ezek az elvek?

    – Lehet-e tanítani egy osztályban, amelyben fegyelmezetlenség uralkodik? Át tudja-e adni a tanár a tudását, ha a gyermek nem figyel oda? Képes-e egy gyermek odafigyelni, ha nem alussza ki magát? Lehet-e lázadó gyermeket, aki nem hallgat a tanárára, oktatni? Ahogyan megfelel? alap nélkül a ház összed?l, úgy fegyelem nélkül kárba vész a nevel? befektetett energiája. A fegyelmezett, szófogadó, szorgalmas gyermeknek lehet csak tudást és erkölcsi elveket átadni. Továbbá meg kell teremteni a tanítás-nevelés megfelel? körülményeit. A gyermekek minden tevékenysége tanári-nevel?i felügyelet alatt történik. A programjuk gondosan meg van szervezve, koruknak megfelel?en. A felkelés, a reggeli program, a délel?tti tanítás, az ebédszünet, a feladott leckék elsajátítása tanári felügyelet mellett, a sport, a játék, olvasás, TV-nézés és a megfelel? id?ben való lefekvés mind megfelel? id?beosztásban történik. A gyermek nem születik az id?beosztás képességével. Ezt egyrészt a nevel?nek kell felvállalnia, másrészt a gyermeknek is meg kell tanulnia, azáltal, hogy gyakorolja. Az alternatíva, hogy mindezt egy éretlen gyerekre bízzuk. Egy kisgyermek magától mikor fog nekifogni a leckéjének, mikor feküdne le, s mennyiben tartaná be a játék-kötelesség arányt, ha nem írnánk el? neki? S milyen játékot játszana? Éppen ezért gondosan irányítjuk, hogy mit játsszanak, és milyen m?sort nézzenek, koruknak megfelel?t. Van olvasási óra, amikor megfelel?en választott könyveket adunk a kezükbe. Pornó, krimi, ponyva kizárva.

    – S ha egy gyermek nem veti magát alá a szabályoknak? – állt fel Miss Peddington, jelezve, hogy indulni akar. Miss Jakobs követte.

    – A fizikai fenyítés nem módszerünk, ha erre gondolt. Egy gyermeket lehet másképpen is fegyelmezni. A következetes határozottság célt ér.

    – S a szeretet?

    – Egy gyermek életében vannak szakaszok és fordulópontok, ezt tudományosan kimutatták. A babát sokat kell ölben tartani. A kisgyermeknek kell az anyai kényeztetés. De nem kell már ölben tartani. Kin?tt bel?le. Ha eleget tartották ölben, már nem kívánkozik. Az iskolakezdés újabb fordulópont. Ebben a periódusban a határozott nevel?t igénylik, akik megmutatják nekik és megkövetelik a szabályokat. Az iskoláskorú gyermek próbálgatja a szabályok határait. Megszegi ?ket. Határozott hozzáállásra van szükség velük szemben. Ezzel fejezzük ki irántuk igazi szeretetünket. Ha ezt nem kapják meg, akkor kicsúsznak a kezünk közül kamaszkorban. S ?k látják kárát. Ha elegend? anyai szeretet kapott kiskorában, akkor…

    –  Engedjen el! Nem akarok vissza menni! Haza akarok menni! – szakította meg a beszélgetést egy kilenc év körüli kisfiú, akit rend?rn? vett ki egy kocsiból.

    – Fogadj szót kisfiam – csitította a rend?rn?, miközben er?s kézzel fogta a kezét. A kisfiú verg?dött, kapaszkodott, amibe ért, de nem tudta kiszabadítani magát. Ám egy adott pillanatban beleharapott a rend?rn? kezébe, így sikerült kitépne csuklóját a szorításból. Futásnak eredt, a két rend?r utána. Már-már utolérték, amikor Miss Peddingtonhoz ért. Utolsó szalmaszálként csimpaszkodott a lábába, szorosan átölelte, s kétségbeesetten könyörgött.

    – Mentsen meg! Ne engedje, hogy abba a börtönbe visszavigyenek! Haza akarok menni Édesapámhoz és Roger kutyához!

    Miss Peddington döbbenten nézte, amint lefejtik róla a rúgkapáló kisfiút. Miss Jakobs magyarázkodni kezdett.

    – Lord Prescott, a külügyminiszter kisfia. Sokat utazik… A fiúcska nem tudta még feldolgozni édesanyja halálát. Van, aki nehezebben illeszkedik be, de ? is meg fogja szokni… Ahogyan a többiek.

    – Viszontlátásra! – mondta Miss Peddington feldúltan, majd beült az autóba. Nem hagyta nyugodni a jelenet. Próbált racionális maradni, de szíve állandóan átvette a hatalmat gondolatai fölött. Racionális gondolatait Lizzy képe szakította meg, amint vigyázzba áll, amint belép valaki az osztályba. Mikor megpróbálta feleleveníteni Miss Jakobs érvelését, Miss Jakobssal szembe ugrott egy béka… A jól felszerelt laboratóriumba beszaladt Miss Lizzy Durrel, újságolni, hogy a kakas elkergette a héját… Majd lehajtott fejjel megígérte, hogy soha többé nem zavarja meg az órát…

    – Charles, kérem, vigyen egy csendes helyre, össze kell szednem a gondolataimat! Épp egy tó mellett haladtak el. Egy hatalmas szomorúf?z árnyékában volt egy pad. Ott ült órák hosszat. Charles szakította meg merengésében.

    – Tegye ezt a pokrócot a hátára Miss Peddington. H?vös van már ilyenkor, közeleg a napnyugta…

    – Nem szükséges, indulhatunk – állt fel Miss Peddington. – Holnap Londonba megyünk. Hangja újra határozott volt.

Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 10:59 :: Vandra Attila
Szerző Vandra Attila 746 Írás
Fő foglalkozásom minden lében kanál. Vegyészmérnöki diplomával sok mindennel foglalkoztam, a legkevésbé a mérnöki életpályával, amelyet otthagytam, miután két évet lehúztam a feketehalmi „színes pokolban.” Azóta főállásban kórházi biokémikusként dolgozom, de másodállásban tanítottam kémiát, biokémiát, fizikát, vitatechnikát és kommunikációelméletet. Önkéntes „munkahelyeim” és hobbijaim még színesebbé teszik a foglalkozásaim palettáját. Számomra meghatározó volt a vitamozgalommal való találkozásom, mely után dominóeffektusként következett a meggyőzéselmélet, pszichológia (tranzakció-analízis) matematikai és pszichológiai játszmaelmélet, neveléselmélet, konfliktuskezelés… lehet valami kimaradt. Hobbijaim: a főzés, természetjárás, utazás, fényképezés, történelem, nyelvészet, az unokázás, és ja persze, szinte kihagytam: az irodalom! Maximalistának tartom magam, amihez fogok, azt szeretem jól végezni, de nem vagyok perfekcionista. A tökéletességtől hidegrázást kapok. Hiszem, hogy egy írónak nem az a szerepe, hogy tükröt mutasson a a társadalomról. Arra ott vannak a hírműsorok. Sokkal inkább az, hogy elgondolkoztassa az olvasót. Egyes írásaim “befejezetlen” , nyitott végével pont ez a szándékom.