Szó nem hallatszik, zajt zaj nyom el.
Véred utolsó cseppjeit issza a feledés.
Senkinek sem létezel, s magad sem élsz.
Nézz a mára,
a jelen pillanat el?l hogy menekül az emlékezés…
Nézz a mára!
Tenyeredb?l sorsod fut tova
jöv?be álmodott hajnalokba,
szerelmet hazudó lázas holnapokba.
Nézz a mára!
Hallgasd, hogy dobban a szíved!
Érezd ereidben lüktet? vágyaid,
s nyújtsd kezed!
Nézz a mára!
Élj!
——————————————
Kedves Szaffi, nézd meg, kérlek, ragaszkodsz-e hozzá:
nem „tenyeres-felh?s” így egy kicsit túlzottan?
Köszönöm Gyuri, valóban az volt, bár még így sem az igazi…
Legutóbbi módosítás: 2009.07.08. @ 09:51 :: Takács Andrea-Babu