A bal csukló felett
leheletnyi forradás,
önkéselt megtagadás
szimbóluma,
mint gyermekrajzokon
fészekb?l kiváló kör-kereszt,
belekarcol, burkot repeszt,
a függ?leges
formákba kúszó repedés,
vízszintes kiterjedés.
Körmeim áznak a lakkban,
mondd, mégis hány alakban
tárul elém a forma,
a logikai készlet
kis lyukas lapjai,
elgurult színes négyzetek
szögbe zárt m?anyag
megfelelési kényszerek,
miért vesznek el a részletek
a sötétben elakadásjelz? háromszög,
foszforeszkáló Isten-szem –
Emlékszem,
a tapintható mögötti részre,
a testetlenül is ép egészre,
mégis az anyag és a forma
rendszerének lettem a foglya,
a vonalak, körök, szögek
leképezések, új hegek,
kúpok, palástok, hengerek,
messzir?l minden oly kerek,
mint égig ér?, csecsem?csörg?
héjában zörg? borsószemek.
