Kühne Katalin : Alázattal, türelemmel

 

Türelemmel viselhet? el a legnagyobb kín is. Ha alázattal, hittel élsz, a szenvedést is úgy élheted meg, mint egy nagy ajándékot, amit Istent?l azért kaptál, hogy a többi kínlódó embernek példát mutathass, hogy magadat és embertársaidat arra biztasd, hogy a betegséggel, halállal megbékéljen. Furcsa lehet ez a gondolat, talán nem is érted meg. Azért nem, mert nem vagy elég er?s hit?. Lázonghatsz, perlekedhetsz, de nem neked van igazad. Szenvedésedet azért mérte rád a Fennvaló, hogy er?s légy, hogy magadat ne sajnáld. Ne félj a haláltól, mert azzal nem távozol el innen, e földi létb?l, emlékezni akkor fognak rád, ha életeddel példát mutatsz, és így marad meg lelked a többiek között. ? veled van minden pillanatban, hitet kapsz t?le, és általad a többi ember. Gondolj csak II. János Pál pápára, mit adott ? nekünk utolsó földi pillanataiban.

    Kispapunkkal, aki gyermekkoromban tanított az áldozatos, alázatos életre, néhány éve újra találkoztam. Eltelt közben 54 év. Akkor kezdte pályáját, amikor én kislány voltam. Károly atyáról a napokban láttam egy dokumentumfilmet. ? már nyolcvannégy éves, én pedig hatvankett? lettem. A filmben emlékezett arra a kis falura is, ahol misézett, naponta gyalogosan végigjárta a tanyavilágot. Az ötvenes években kitelepítették, meghurcolták. Sok év múlva újra hivatásának élhetett. Budapestre került. Ott ugyanolyan szívvel végezte evangelizációs munkáját, mint valamikor, gyermekkoromban. A fiataloknak, hátrányos helyzet? családok kisgyerekeinek táborokat szervezett. Személyisége megfogott mindenkit, akivel csak kapcsolatba került. Úgy emlékeztek rá fiatalok és id?sek, mint életük meghatározó társára. Mert ? társ volt, a szó igazi értelmében. Mindenkit családtagjának tekintett, és az Atya felé irányította szívüket. Karizmatikus egyéniségével segít az embereknek, lelki gondozója, mestere sok tanítványának, barátainak, híveinek. Nem kíméli magát, beteg lábbal is naponta felkeresi azokat, akik segítségre szorulnak. Az éjszaka közepén is felveszi a telefont, elmegy a betegekhez és lelki táplálékot, megkönnyebbülést visz nekik. Er?t ad azzal, hogy ? is er?s, felülemelkedik betegségén, és áldozatával, alázatával példát mutat. Kíméletlen tempót diktál saját magának, ott van mindenhol, ahol lelki tanácsra vágynak. Korát meghazudtoló szellemi frissességgel, der?vel, türelemmel áldotta meg ?t a Fennvaló. Alig bír már járni, néha félórára lefekszik, hogy utána folytathassa a munkáját. Felkel, és mégis megy, megy. Olyan, mint egy h?s katona, sebesülten is viszi a hátán a barátját. ? a hátán viseli a keresztet, a lába fekélyes, mégis halad tovább útján. Kínlódik, de örül ennek, mert így teszi próbára ?t a Fennvaló, és ? eleget akar tenni akaratának. Gyengeségében van a legnagyobb ereje. Ember ? is, és olykor nagyon fél, de ilyen gyengén, félve is teszi azt, amit kell. Alázattal viseli kínjait, mert segíteni akar a rászorultakon. Hiszem, hogy mint a pápa, ? is az utolsó percekig ki fog tartani, és dolgozik, mert ezzel adhat er?t másoknak. Kívánom neki, hogy így legyen, és hitében meger?södve, megbékélve távozzon el innen. Csak a teste lesz máshol, a lelke itt marad köztünk. Nagy ajándék az élett?l, hogy ismerhettem. ? volt els? lelki vezet?m, életem formálója.

    Egy másik értékes ember is van köztünk, aki nem testi, hanem inkább lelki sebekkel él. Egy kiváló szívsebész, aki több ezer beteg életét mentette meg, akit megakadályoztak abban, hogy nagy tudását tovább gyarapítsa, és munkáját végezhesse. Nyugdíjba ment, mert nem bírta elviselni, hogy olyan körülmények között dolgozzon, ami méltatlan a betegek és az orvosok számára egyaránt. Manapság sok ilyen embert ismerek – óvón?k, tanárok, ápolón?k, orvosok, szakmunkások – veszítik el állásukat, pedig nagy szükségünk lenne rájuk. Tapasztalatukkal, hitükkel, áldozatos munkájukkal, emberszeretetükkel talán sok ember számára adhatnának még értékes éveket. ? most már nem dolgozik. El?adásokat tart, ír, járja az országot, és hitet ad minden szavával. Hiteles ember, ezért minden, amit mond, felébreszti az embereket a tunyaságból, ostobaságból, erkölcstelenségb?l. Remélem, szavai meghallgattatnak, és bölcs gondolatai sokakat elgondolkodtatnak arról, hogyan kellene élni. Támadták, keser?séggel volt tele, harcolt, és legy?zték. Feltámadt, és tovább küzd. Érted, értem, mindenkiért. Köteteiben, el?adásaiban mindaz az érték olvasható, hallható, amit ha ért? szemek, fülek érzékelnek, akkor megváltozhat világunk. Szívb?l szívbe hatnak érzései, szavai, sebész ?, a legnagyobb. Nemcsak szakmai értelemben, hanem elvontan is, mert kimetszi a világból azt, ami méreg, sejtjeinket megújítja, új szívet ad az emberiségnek, ami jó ritmusban dobog, egészséges, és egy életen át tartó gazdag életet biztosít. Természetesen nem materiális gazdagságra gondoltam, hanem szellemi gazdagságra. Felébreszti a posványos világot, és egy új, szebb, boldogabb életet kínál. Kívánom, hogy hite, akarata legyen elég arra, hogy megváltoztassa az embereket, és emberibbé váljon a világ körülöttünk.

 

Legutóbbi módosítás: 2009.07.30. @ 18:58 :: Kühne Katalin
Szerző Kühne Katalin 90 Írás
Nevem Hornyánszkyné Kühne Katalin. ÁÃ?rói nevem az egyszerűség kedvéért Kühne Katalin. 1947-ben születtem Szegeden, de Miskolcon élek pár hónapos koromtól. ÁÃ?rásaim az Irodalmi Rádió honlapján, CD-n és nyomtatott formában jelentek meg, elhangzottak az IR-ben. Eddig két kötetem van: Családi album (Miskolc: Felsőmagyarország, 2007), ami visszaemlékezéseimet és édesapám Töredékek a harctéri naplóból c. írását tartalmazza. A Jel a sziklán c. verseskötet (Miskolc: Irodalmi Rádió, 2007) válogatás régebbi verseimből. A harmadik idén novemberben jelenik meg Idősíkok címmel, az Uranus Kiadó adja ki, ez prózakötet. A Kláris c. folyóiratban és antológiákban szerepelnek írásaim. A könyvek, a természet, a művészetek szeretete kísért végig egész életemben. Szüleimtől, távolabbi őseimtől, barátaimtól az értékek tiszteletét örököltem, ezt próbálom továbbadni utódaimnak.