Kavyamitra Maróti György : Segesvár

Tüzesen süt le a nyári nap sugára

Fejéregyházára, odébb Segesvárra.
Fölösleges Napnak sütnie ily nagyon,
nem nyárörömnek, itt gyásznak helye vagyon.
Kukoricalevél, mint lándzsa, szúr és vág,
terített le Költ?t itt rút lándzsa is már.
Nagyszalontán ifjú felesége várta,
és öklömnyi gyermek: mindkett? hiába.

Érkezik jó pásztor, nyája mögött halad,

ballag, töpreng; aztán újra tovább ballag.
Megáll, el?veszi kedves furulyáját,

kezdi rajta fújni legbúsabb nótáját.
Rekviem szóródik szerte a határban,
a Költ? itt nyugszik valahol magányban,

magányban, igen, de több századmagával.
Magába mélyedve furulyál a juhász,

gyászdalt, ahogy dukál: siratót, mi kijár.

Alacsonyan, fojtón lóg alá az égbolt,
földetér valahol, hol egykor Költ? volt.
Darabig összeér barna föld és kék ég,
majd válnak egymástól, mint ágtól a levél.
Így vált el élett?l a Költ? örökre…

 

Tenger virág nyílik tarkán körülötte.

 

Legutóbb szerkesztette - Kavyamitra Maróti György
Szerző Kavyamitra Maróti György 400 Írás
1951-ben Boldog Sarlósasszony napján születtem. A keresztségben kapott nevemen kívül még az ÃÂrja Majtreja Mandala buddhista rendben kapott nevemet használom előtagként, melynek jelentése: a Költészet Barátja. Voltam segédmunkás, szerszámkészítő szakmunkás, tanár. Jelenleg semmi vagyok: sok-sok érműtétem után leszázalékoltak, igazi semmit-tevő lettem. Ezért írok. Hej,ha csak még egyszer tanterembe léphetnék... Dehogy írnék én ilyen-olyan írásokat: elmondanám a teremben, és az jó lenne. Lettem hát (a drága Arannyal ellentétben) énektanárból éneklő. Elvált vagyok, két nagy gyermek apja, és nagyapja egy gyönyörűségnek, Kamillának, Millának.