„A szebb jöv?t meséld nekem… meséld, s én elhiszem!”
Évek hosszú, kemény sora
nyomja egyre keskenyed?
válladat,
nehéz küzdelmek,
el nem sírt könnyek
szántják barázdákba
bels? fényt?l tiszta
arcodat.
Adj még álmot, anyám!
?rizd meg lelkem hófehér,
ám makacs galambját,
mert gyermek vagyok én,
hisz látod… még nem léptem át
virágos álomkertünk falát…
Vigasztalj s maradj még,
álmodjunk nevetést, fényeket!
A szebb jöv?t meséld nekem…
meséld, s én elhiszem!
Te egyetlen biztos pont
és feltétlen szeretet
ebben az életben.
