Ut’só barát
Mit eszel kisfiam? – kérdi a szenes,
a parkon átmenve késő délelőtt.
– Zacskóból tepertőt, látod te marha,
mondta a kisfiú dühös kérkedőn.
A szenes nyelt egyet, hibás a kérdés,
gyermeket megütni mégsem lehet,
egyet örökre megjegyzett magának,
messzire elkerül minden gyermeket.
S jött az anya, a drága jó anyuka
rázza a retikült, közben üvölt:
– takarodjon innen, maga egy tróger!
S gyermekét ölelve egyre dühöng.
Szenesünk elment lehajtott fejjel,
irány a kocsma, a féldeci vár,
sarokba húzódva réveteg szemmel
mered a semmibe, s rendel piát.
Néha megpróbál embernek lenni,
lecsúszott melós, ha társra talál,
emelt fejjel a kocsma közepén
öntudattól fűtve csak ő prédikál.
Mondja az imát, a kocsma imáját,
– mindenki vendégem, igyunk ma hát!
Pénzt dob a pultra, s koccint a múltra,
torkán lecsúszik az ut’só barát.
Legutóbbi módosítás: 2009.07.14. @ 14:53 :: George Tumpeck
