(1)
fények fakulnak
a szürke estébe
fájok – megyek
zuhanok – lélegzek
az ágyad talán
engem is befogad
és megint azt képzelem hogy
tavasz – tavasz
balzsam – illatok
veled – nélküled
rügyek – sárgák – ajtók – révület
(2)
ma olyan más a nap
vékonyan átlátszó
és te megint
a cinkos variánsok közé húzol
nekem így egyszer? a világ
neked meg dohányszag
és villogó képek
felállsz
rám nézel
és nem tudom miért hiszem azt
hogy száz éves vagyok
(3)
hallom ahogy lassul az id?
gurulnak az órák tétován kifelé
egy látomás hogy jössz
hogy vagy talán csak
egy kitalált mozdulat
amibe egyszer beleálmodtalak
és mint burokban a burok
minden csupa légüres tér
lassan elringat a sz?kül? mély