A lóláb
sokszor kilógott
hát próbálták rejteni
s ha nem
ment legalább
menteni
a menthetőt:
jött sőt özönlött
menten
száz cifra magyarázat
hogy a látszat
csalja szemünk
játszik velünk
gonosz káprázat
végső mentsvárnak
pedig ott volt
a megkésett bánat
a megtévedt így
lehetett „áldozat”
kit illet bocsánat —
ám hős: mégsem.
Az orozva fölöltött
varázsköpeny szárnyait
most bátor kezek
tárják szélesre
hogy lássék
szemtől szembe:
nem csupán
szarv szőr és pata —
áll nyíltan elibénk
az új angyal-kar.
Hinnéd csak ennyi
ám sokkal
nagyobb a baj —
nem szimpla
üzemzavar:
az erényként elömlő gyalázat
mint alternatív minta
már génjeinkbe írva
szaporítja
magát.
Legutóbbi módosítás: 2009.07.14. @ 08:17 :: Bátai Tibor