Nap: 2009.07.28.

Ímhol vonulnak a deli legények, ütemre lépnek pompás teli- vérek a délceg csapattal, kétoldalt sorfal ámulva tiszteleg, míg árad a tökély, és díszeleg meg- annyi trófea gyanánt a nyereg- kápákra tűzve mind több merészen kettészelt gubancos csomó: Gordium bátran kipipálható [… Tovább]

Neked adom a visszatartott sóhajom (árván porosodó utcáim)   tiszta csendem, zavaros rengetegemben rejtőző megnemértéseim.   Állva maradt az összes felmért gondolat, szeretve lettél egy nap alatt.    

Kifeszítenek a keresztre, félszeimmel szembe.     Irgalom Kifeszíteneka keresztre,félszeimmelszembe.Kitárom el?ttük szívem. Legyen. Tojáshéj-törékenységem megedzem:er?s testben üres lélek. Élek… Már nem félek.Falkányi félszcsaholt nyomomban régóta.Szám elmondtaminden fájdalom-szavát.Üres a kancsóm:kiittam keser?m javát.Már hiányaimatsem hiányolom.Nem maradtbennem fájdalom.Félszeimetszélnek eresztvelelkemüresen kongreggel, este.MárTégedsekereslek…Azért, az irgalomért [… Tovább]

Ha bérbe adtad mindened, úgy se jó,Ha visszakaptad életed, ócska már.A kölcsön ennyi volt, szamárka.Jársz ide, jársz oda sírdogálva.   A tegnapot már itt hiszed, adni jó.A holnapot még elviszed, áru csak.Hitelre vetted élet-álmodKell-e megadni a tartozásod??!  

    Eloldozom magam     a papír szigorától.     Túl sok már    a verssé-lett id?.    Egy óra nyolc,    délután. A fényben    porszemek lebegnek.    “Fél órára.”    “Majd szólok.”    “Felkelek én.”    Elnéz? mosoly.    Szendereg. Fehéren    szétterül haja    a párnán. Pléddel    óvatosan betakarom.    Hallani [… Tovább]

A számzáras aktatáska kódját eldobom,mi a valószín?sége,hogy megtörik a viaszpecsét, lekopogomaz asztalon, babonás morzéját a szívnek.Gyufaszáltördel? ujjaim nem t?rika skatulyát, lám a por is felkelta laminált padlóról, hiába sz?rikberendezések, táncol a fényben.Gerincem abakuszára f?zöm a napokatüres mészgolyókból,avas szél keveri a [… Tovább]

Szomorúnak látlak,Kis könnygolyód elsül,Feledett hibáknakA visszhangja csendül. Festéked elkenten,De lényed úgy ragyog!Bár itt vagy mellettem,Mégis magam vagyok.

   Hűtlen lettél                                              hamis önmagadhoz, csekély vigasz                                              sosem volt igaz, szavad röppen a széllel                                              súlytalan légben, mire vársz még,                                              lépj tovább, tedd oda csípőd,                                              ott másként mérnek ám tán kell valakinek                                              ócska kurtizán.   [… Tovább]

    bizony, az meglehet, hogy többé nem látlak tégedet, és nem látsz többé engemet. ez mind  – bizonyára – meglehet sok mindent el tudok képzelni. annyi minden lehet ásít egyet, és nyújtózik a himálája, fürdeni a bengáli-öbölbe siet:   [… Tovább]

  A kéz-felirattól, a láb-jegyzetig, s ami közte van. Néhány évtized élet-lenyomat. A félig kész cselekedet homokvár piramisa. A múlt, az eltelt idő fogságában, kérlelhetetlen kövület, hegyes ujjával, felém mutat.   De miért nem előbb? Talpra ugrik bennem a rémület, [… Tovább]