Nap: 2009.07.17.

Holnapokba fulladok ostorozva múltam,És a kertek alatt lopakvó IstenEllenáll az imának.Érti, csak kiürült szó.   Hát dögölj meg!Így legalább A tiszta érzelemnek adj!Szabad útra úgyse lépek:Erre tábla mutatja,Arra nem vezet ösvény.    

a megemelés technikájával gazdagabb hangszereléssel megszólaltatva néhány indokolatlanul mellőzött vagy háttérbe szorult hangszert is némileg pontosabb partitúrából újonnan szerződtetett zenészekkel az immár méretre igazított frakkokban és persze határozottabb dirigens lendületesebb értelmezésében a kritika fanyalog vagy lelkesedik mindenestre úgy tesz mintha: [… Tovább]

nem voltál – én szültelek magamnakhogy mint a mag bennem lélegezzs ha kelsz majd oltalmasra n?jés tengeremre fodraid szegezd ömölj belém színeiddel – vegyüljmert megálmodtalak minden lehetsztörvényem hegyén kapaszkodj felülmegteremtél – itt vagy –és nem szeretsz

    Éjjeli halk zeneszéllel kering.                             Cseppen? sóhajok.                             Cseppen? csapok.                                                                          Csend legyen itt!Hajnali hangok,húrokon lépkedsz.                             Bizserg? b?röm,                             bizserg? véred                                                                           csodákra képes.Reggeli kávémforró, hadd…                            Kottákot rajzolj                            kreol testemre.                                                                           Nyisd meg szíved.                                                                          Hallgatom a csended…

Attól függ       Ma minden attól függ, hogy feledni akarlak vagy szeretni még, vagy csak áltatni önmagam,  míg rám nem köszön  a vég. Döntésem végül „szólhatnék akár a falnak is” közönyöd hozza meg, erre a falra préselődve bezzeg [… Tovább]

   I.     Éjszaka    felébredek,    világot    gyújtok,    megtudni:    messze még    a reggel?    Órán    megnézem     a pontos id?t.     Így tett    nagyanyám,    anyám.        Megnyugszom,    visszaalszom    ezután,    nem tudva,    mit tudtam meg    igazán!    II.     Tölgyfaajtón    kopogok.    Nem nyílik.    [… Tovább]

pop a strandon szól a zene úszom   az 50X25 m-es medencét társadalmi munkában építették lánykoromban valamikor   már két órája tempózom sell?uszony lesz lábamból rajta ezüst napsugár -pikkelyek csilingelnek felettem sirályok qjú-qjú  csábítanak de én a tengerrel ölelkezem   [… Tovább]

  csöngettek ingerülten rándul arcom ki lehet ez az ajtót kinyitom először résnyire majd kitárom kilépek sehol egy lélek a kivetülő fénytől mint egy fal olyan mély a sötétség csak a közeli nyárfa kesernyés illata s néhány sárgult falevél mit [… Tovább]