Dédike minden este
jó hangosan imádkozik,
ilyenkor bepárásodik
mindig a szemüvege.
Dédike nem érzi a korát,
csak az ízületeit,
Dédike ujja görbe –
megtörte a selyemszál,
addig futtatta körbe.
A n?vérekkel közölte:
örökké akar élni,
nem kell a tejbe kifli,
és már a banánt is unja,
nem kell a házi krémes,
Dédike élni akar,
kilencvenkilenc éves.
Dédike járni tanul.
Ha elengedi a járókeret,
bejárja újra a játszóteret.
Hamar elfárad, korán lefekszik,
álmában sárkányokkal verekszik,
reggelre úszik a leped?.
Dédike élni akar.
Egy szoba-konyhát betölteni,
kölcsönt felvenni, törleszteni,
neki még vannak tervei –
A mellényt is le kell fejteni,
és nem szabad elfelejteni
az árvácskát, tudod, fiam,
ami ott n?tt a kapuban,
azt beszélik a faluban,
jöv?re nem lesz nyugdíj.
Dédike élni akar.
Lótet?t önteni, Luca-széket fonni,
elmaradt citromért a boltba lefutni,
ropogós tölcsérb?l
nagy gombóc fagyikat nyalni-
És én nem merem neki megmondani:
Mama, te meg fogsz halni.
