Való igaz, hogy Klára, akit Drugethné szolgálni küldött tiszta kétbalkéz volt. Éppen a minap húzta meg úgy fésülködés közben hajamat, hogy egész naplementéig éreztem a helyét. Ilyen ügyetlenségeket nem lehetett elnézni csak úgy, megpofoztam, akkorát sikerült a gy?r?s kezem külsejével rámérni, hogy eleredt az orra vére. Állt velem szemben és nyüszített. Nem volt türelmem semmihez, és ekkor jött Jó Ilona a bölcseletével, amit nem tudom honnan keverintett el?, de szerinte majd lehiggadok, ha Nádasdyval egy nyoszolyán hálok. Igen, a nyoszolya és egy férfi benne, mellettem. Ett?l a tudattól nemhogy nyugodtabb nem lennék, inkább görcsöl a hasam er?sebben. El nem tudtam képzelni, mint férek el t?le, és persze ezer dolog volt számomra ismeretlen. Mi lesz például, ha hangosan alszik? Tudtam, létezik ilyesmi is. Hogyan fogok én nyugodni akkor? És ha rugdos álmában? Mit?l leszek én kezesebb, arról elképzelésem sem lehetett. Mindössze az eddig ismeretlen tortúrát érzékeltem, amely félelmemet teljes riadalommá növelte.
– Erzsébet, Erzsébet! – bátyám ordítása hasított a fülembe -, gyere gyorsan kisasszonyka!
Próbáltam sietni, de ez a lábam közül szivárgó vérrel nehezen ment. Vigyáznom kellett, ne legyen cipell?m, ruhám áldozata n?iességemnek.
– Igen, bátyámuram! – néztem rá kíváncsisággal vegyes tisztelettel.
– Döntést kell hozni, melyik várban legyen az esküv?i sokadalom. Van valamiféle kedves helyed? – láttam rajta, részben örül, másrészben fontos kötelessége is, hogy eleget tegyen az elkövetkez? feladatnak. Vajon asszonyanyám hogyan szeretgetne, ha velem lehetne? Csak néztem bátyámat, de gondolataim sebesen másfelé szálldostak, felmerült bennem valami szeretetféle, de semmi kézzel fogható, tárgyiasult valósága ennek nem lészen. Talán majd a férjem, bár így gondolatban nem vitt felé semmiféle gyengédség a szokásos kötelességen túl.
– A zemplémi birtok, a varannói kastély, ha neked bátyám, ugyanannyira megfelelne.
– Jól van Erzsébet, akkor így intézkedem, szétküldöm a hírviv?ket is. Ecsedi Báthory Erzsébet az úr egyezerötszázhetvenötödik évének, május hava nyolcadik napján asszonya lesz Nádasdy Tamás nádor úr Ferenc nev? fiának. Az esküv?re minden érdekelt, nagyra becsült famíliát elvárunk id?ben.
– Köszönöm bátyám, a gondoskodásodat!
Tudtam, nem a szépségem számít, többet nyom a latban a több ezres jobbágy porta, amely fölött rendelkezem, várak, ingóságok, egyéb kincsek és családom híre, tekintélye, nagysága. Nem volt miért félnem, hisz a Nádasdy család is észben tartotta, mit akar, én itt semmit nem jelentek, de Ferenc akarata is ez ügyben teljesen okafogyott lenne.
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 10:59 :: P. Szabó Mária
