– Babits parafrázis –
Csakis te bírsz versemnek h?se lenni,
els? és utolsó mindenik dalomban:
oly sok mindent próbáltam versbe fogni,
de túl még rajtad soha nem jutottam.
És már úgy hiszem: nincs rajtad kívül semmi,
de hogyha van is, tudj’ Isten minek van?
Nem lehet nem rólad verset írni,
hisz a Mindenség te magad vagy.
Büvös körödb?l nincsen mód kitörnöm,
csak nyílam szökhet rajta át: a vágy,
írni valami mást! De vágy ez csak rég,
tizennyolc éve vagy számomra börtön,
mert te vagy az alany és a tárgy:
jaj, te vagy a kezdet és a vég!
Legutóbbi módosítás: 2009.06.26. @ 06:28 :: Kavyamitra Maróti György
