Néha elkap a b?ntudat…. – nem nagy b?nökr?l szól e versem, de olykor muszáj vezekelnem…
Életem fegyence lettem,
Rabbilincs a lábamon.
B?neim miatt vezeklem –
Börtönöm – gyalázatom.
Szembenézek önmagammal –
Szörnyü rém tekint reám,
Vérvörös szemében angyal,
Ám a szárnya tépve már!
Hogy lehetne elkerülni
Végzetem, mi egyre j?,
És a láncomat levetni
Lenne bennem új er??!
