A magánhangzókat – a ritmus érdekében – olykor megrövidítem… :-)))
Ez – úgy tudom – az id?mértékes és ütemhangsúlyos verselésnél megengedett….
Nem is tudom, mi fáj ma bennem –
Vajon miért e méla szív?
Talán a dal, mi áthat engem,
Amint a múltba visszahív…
…A lég de h?s, hamar sötét lett,
Nyugodt a néma Rajna – lám !
A zord hegy orma szinte fénylett
Vörösl? napnak alkonyán.
Kiült a lány, az arca sejlett,
Reá az est homálya szállt,
Aranyszin éke szinte fénylett –
Hajába fésü karma vájt
Dalolt vidáman, önfeledten,
Miközbe’ fésülé haját,
S e hang elámitotta menten
A csónakost, ki arra „járt”.
Kicsiny ladikja vitte csendben,
A dal kiszívta ép eszét,
A hegytet?t figyelte éppen,
Nem is kerülte Végzetét.
A zátonyok között a vízben
Alámerült hajója már,
Halála rátalált a mélyben,
De Lorelei azóta vár…
Ich weiss nicht, was soll es bedeuten,
Das ich so traurig bin
Ein Ma”rchen aus alten Zeiten
Das kommt mir nicht aus den Sinn.
Die luft ist k?hl, und es dunkelt
Und ruhig fliesst der Rhein
Der Gipfel des Berges funkelt
Im Abendsonnenschein.
Die sch?nste Jungfrau sitzet
Dort oben wunderbar,
Ihre goldenes Geschhmeide blitzet,
Sie ka”mmt ihr goldens Haar.
Sie ka”mmt es mit goldenem Kamme
Und singt ein Lied dabei –
Das hat eine wundersame,
Gewaltiege melodei.
Den Schiffer im kleinem Schiffe
Ergreift es mit wildem Weh (w?h)
Er schaut nicht die Felsenriffe,
Er schaut nur hinauf, in die H?h.
Ich glaube, die Wellen verschlingen
Am Ende Schiffer und Khan,
Und das hat mit ihrem Singen
Die Lorelei getan!
Legutóbbi módosítás: 2019.07.09. @ 15:18 :: Czirják Jolán
