Ma reggel valóban hatalmas köd borult kis városomra, és ezek a sorok íródtak megihletett lelkemb?l fakadva…
S?r? köd lepi reggelre a várost,
A házaknak csak sziluettje sejlik,
Lelkemet is fátyol takará most,
Ami alatt bús félelem rejlik.
Meddig tart még földi életem vajon,
Mikor távozom egy csendes alkonyon,
Elérem-e addig titkos vágyamat,
Vagy elviszem magammal álmomat?
És a felh?k közt lebegve érem el,
Mit e földi létem meg nem érdemel –
Verseim tán eljutnak azokhoz,
Kik felnéznek hozzám – a csillagokhoz!
S én onnan suttogom az embereknek,
Nem éltem én hiába – „bús eretnek”!
Legutóbbi módosítás: 2009.06.02. @ 11:43 :: Czirják Jolán
