Hónap: 2009 június

leültem mögöttem a régi megszokott bútorok   köröttem szertelen jövőt faggató múlt kifakult   előttem a kertben bíborló alkonyok s csönd ragyog   itt minden a múltat idézi – gyöngysor volt – szétgurult

Hulló levelekről is felálltam…* Nagy viharban fűzfa ága betakarna. Elmondanám, hányszor áztam nélküled, hogyan fáztam. Sárban egyedül jártam.   Mit nekem ez a vihar,   itt a lombok alatt elmondhatod minden titkod. Várhat még ránk a világ. Összesodort az ég [… Tovább]

  A szivárvány időknek leáldozott… Beköszönt lassan a gránit kora. Szürkésre kopott éjszakák fedik fel a kő kérlelhetetlen igazságait. Illó a léghez, csend a csendhez való. Az ordítás hiába keresi csendjét, képzeli csak, hogy létezik. Anyag találjon anyagot, kő követ. [… Tovább]

*   Kő vagyok. Kavics. A Földön éltem. Szerettek és úgy szerettem! Egy nap, míg Isten félrenézett, felkapott forró tenyér a sötétben se hang, se csönd, csak én, ahogy a bőrhöz ér.     Megállt velem. Kút felett. Ujjai széjjel. [… Tovább]

Vad szeleket meregettem az égb?l,Gúzsba kötöttem a csillagokat;Illatod ?rzöm a gy?rt leped?mön,Szánom a múló szép napokat.

Néha elkap a b?ntudat…. – nem nagy b?nökr?l szól e versem, de olykor muszáj vezekelnem… Életem fegyence lettem,Rabbilincs a lábamon.B?neim miatt vezeklem –Börtönöm – gyalázatom.Szembenézek önmagammal –Szörnyü rém tekint reám,Vérvörös szemében angyal,Ám a szárnya tépve már!Hogy lehetne elkerülniVégzetem, mi egyre [… Tovább]

KÍVÁNSÁG   Az álmaim: Legyek. Benneragadtak holdf?zte tejberizsben. Ízesített, málna, eper esszenciába fullasztott gépi moslék.   Az álmaim legyenek sárarany tésztába gyúrtak, koporsódeszkák, gyalultak, megvalósultan tegnapba fúltak! Valóságviziók.   Az álmok kellenek. Csukott szemem is lásson! Pincében krumpli, télre vermelten. [… Tovább]

Magyar Szexológiai Társaság pályázatára készült. Kategóriájában I. helyezést ért el.       Szemérmes pillantásoktól szép ez az est, Zülleni éhes fátylat ereszt. Ünnep a lánynak, ágya, ha reccsen, Zajtalan hangzavar lüktet a testben. Ez éj csupa csókkal, bélyege sorsnak, [… Tovább]

Francois Villon modorában   Most, hogy a Nap lemegy az égr?l szépen, most, hogy létem a semmi felé hajol, talán elhúzódom t?letek végleg, létezésem a „nincsekkel” nem bajol. Mert jogomban áll – mint sebzett állatnak – bújnom sebet nyalva bokormagányba. [… Tovább]

       Szeretnék széles karimájú mályva színű kalapot, tarka szalagok lengjenek rajta, ha fújja szellő, mind simogasson. Szeretnék gömbölyű körtét, édes barna-sárgát, dübörgő dobhangot, mit perget a sámán. Tu tu tram trum.   Szeretnék kavicsot, picikét, behajtva tenyerembe; s [… Tovább]

Lemaradt Ottlik is, meg ez is: Non est volentis, neque currentis, sed miserentis Dei. Nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörül? Istené. Biblia ââ?¬â?? Pál apostol levelei. non est volentis… talán mégis azé, aki nagyon [… Tovább]

Puha fellegeket tömörít a vihar,Feketéllik a kéke-veszett borulás,Vaku villan: a mennyei fény hasadék,Szüli újra a szárnya szegett zuhanást.   Csenevész fa lefekszik, a földre konyul,Matuzsálemek ágai hajlanak el,A mez? füve ropja a szélfütyül?st,– Ha gerinces az ember: törnie kell!  

Vigyázz! -humor- A lánglelk? költ? öngyulladásos állapotában haboltó helyett Unicumért nyúlt és torkát köszörülve boldogan megállapította: megint eltelt egy nap, tehát másnap van, szögezte le lelke kificamodott rezdülését, mikor meglátta magát a szoba tükrében. Az Unicumos üveget gyakorlottan kinyitotta, és [… Tovább]