(Gyermekvers)
Ezernyi kis apró jellel
tudattam, hogy létezem.
Számlálgattad a napokat,
vajon mikor érkezem?
Kés?bb aztán ágyam mellett
álmot hozott szép dalod.
Hogyha néha ny?gös voltam,
karod lágyan ringatott.
Mint napfény a fellegek közt,
szivárvány a rét felett,
úgy hinted szét éltet adó,
melenget? fényedet.
Akárhányszor születnék is,
nem kellene más nekem,
azt kívánnám századszor is,
mindig, mindig légy velem.
Kezemben e kis virággal
tiszta szívb?l kiáltom:
Te vagy nekem a legdrágább
Anyuka a világon!
Legutóbbi módosítás: 2009.05.02. @ 13:44 :: Mentovics Éva
