Hajnali 5 óra van, a természet éledezik, félénk csicsergések hallatszanak a szomszéd nyárfáról. Ülök a padon, kávémat kortyolgatva. Elgondolkozva nézem a tájat. Úgy döntök, megkezdem a napot.
Mozdulatomra nyikorogva tárul a hátsó kapu. Basa már befejezte éjszakai munkáját, ma is h?ségesen ?rizte a rábízott állatokat. Most vackán hever, és az elvégzett munka örömével vakkant nekem köszönt?t. Aztán leteszi busa kuvasz fejét, és békésen elalszik. Megszemlélem az erre a hétvégére nekem adott birodalmat.
Gáborral megegyeztünk, hogy ma én leszek a gazda. Nehéz feladat, de én állok elébe! Megnézem a szomorúf?zek alatt megbúvó tavacskát, az aranyhalak felséges uszonyukat lebegtetve úszkálnak, sütkéreznek az éled? napfényben.
Már hallom a ridegen tartott (még sohasem láttam ilyet) papagájokat. Nimfák és hullámosak fecserésznek vidáman a hatalmas ketrecben. Milyen jó volna tudni mir?l is pletyiznek!
Indulnék a négylábú kedvenceim felé, de utamat állja a magasles. Durva faragású faalkotmány, mégis fenségesen nyújtózik a magasba, mintha el akarná érni a szakadozott bárányfelh?ket maga felett. Hívogat a recseg? lépcs?, hogy felvigyen a magasba, a megunhatatlan táj szépségét csodálni. Tudom mi vár, mégis amikor felérek mellbe vág a látvány.
A Dunántúl gyönyör? panorámája tekint vissza rám. A szemközti hegyek még halvány kékségbe bújva takarják csúcsaikat, mint a leány, aki Seherezádé kend?jével leplezi bájait.
Idesejlik a közeli siklósi vár. Csipkézett falai évszázadok történéseit vigyázzák.
A leveg? olyan tiszta, hogy szinte fáj. Láncdohányos vagyok, de itt nem merem meggyalázni ezt a tisztaságot. Csak egy röpke gondolat, hogy rá kellene gyújtani.
Szememet szinte magához rántja a karám. Vajon felébredtek már?
Igen! Ott nyargalásznak játékosan, nagy kortyokat lélegezve a selymes nyári leveg?b?l. Héra, az öreg arab kanca felnéz rám, és szemében benne van a kötelességem. Megyek már, megyek! Gyorsan lefutok a lesr?l, és villát ragadva megyek a felhalmozott szénarakáshoz. Vidám nyerítéssel üdvözlik kínlódásomat. Nem könny? ám egy adag széna, f?leg ha gyakorlatlanul nyúl hozzá valaki.
Nekiveselkedek és b?ven verítékezve, de megküzdök a feladattal, mindenki megkapja a hajnali csemegét. Most van egy kis id?m, hogy egyenként beszélgessek velük.
El?ször Füleshez megyek. ? egy gyönyör? csacsi. Hatalmas iá-val köszönt, ismerem már hangja zengését, mégis eláll a lélegzetem t?le. Megpaskolom izmos nyakát, megköszönve az üdvözlést. Következ? barátom Zsebi, a póniló. Vele nincs könny? dolgom. Nem szereti a kényeztetést. Méltósággal t?ri kicsit, ha muszáj, de az els? adandó alkalommal lelép. Most pillantásra sem méltat, búsan megyek tovább.
Titán dobogva vár. ? a holland freezek egyik legszebbike, hatalmas fekete testén olyan csillogó a sz?r, hogy még a napsugár is hasra esik rajta. Jó sok munkám volt vele tegnap.
Nagy-nagy alázattal közelítek felé. A fenséges úr hatalmas magasságokból alátekint, és egy leereszked? prüszköléssel jutalmazza hódolatomat. A szomszédos box majd összed?l a hatalmas ficánkolástól.
Henry és Atlasz türelmetlenkedik. Várják már nagyon, hogy hozzájuk érjek, mert tudják, hogy most nagy vakargatás várható. Két sport félvér cs?dörcsikó, testvérek. Három évesek, de ez még lóban kamasz. Meg is mutatják gyorsan milyen az! Alighogy odaérek, Atlasz feje rávágódik a vállamra (majd összerogyok), és bársonyos szájával csipkedi a fülemet. El?relátó voltam, nincs rajtam fülbevaló, nem egyet tett már tönkre.
Persze erre a csipkedésre kedélyes nyakveregetés a válasz. Örül nekem. Vakargatom, simogatom aszerint, ahogy éppen kívánja.
Nem sokáig tart az idill, mert Henry is követeli a maga jussát, megismétl?dik az el?z? jelenet, csak ? nem a fülemet csipdesi, hanem a tréningfels?m zipzárján mesterkedik. Sikerül is neki leszerelni egy pillanat alatt.
Nehezen, de elszakítom magam a két sihedert?l és megyek tovább. A lányok már túl vannak a reggeli nassoláson, Csillag és Kacér egymás erejét próbálgatja. Tréfás harcba keveredek, vidáman kerget?znek körülöttem, gondosan ügyelve arra, hogy el ne sodorjanak.
Néha mégis megáll bennem a lélegzet, a hatalmas testek rohanása félelmetes látvány. Kis cirógatás és néhány puszi után tovább megyek.
Még egy karám és reggeli körsétám a végéhez közeledik. Benézek Hérához, Phantomhoz és Robhoz is kicsit, nem nagyon foglalkoznak velem, ?k a „NAGY ÖREGEK”, figyelmüket ki kell érdemelni!
Tétován rendezgetem a jászolban a szénát, talán észrevesznek. Héra igazi n?! Megszán, hozzám szalad, és játékosan belecsíp a karomba. Na, ennek kék lesz a helye, az biztos! Hálásan fogadom közeledését, hiszen vele jóban lenni igazi rangot jelent.
Körutam utolsó állomása a baromfik, mangalicák lakása. Most látom csak, hogy új ?zike lakik albérletben a tyúkoknál!
Tavaly is volt egy beteg, amikor felgyógyult, Gábor szabadon engedte. Úgy látszik újabb páciens került.
Sima, fényes sz?rén látom, hogy bármi is volt a baja, már lábadozik. ?t csak messzir?l szemlélem, mert idegen lévén, minden mozdulatomra riadtan kapja fel a fejét és azonnal ugrásra kész. A mangalicák is megkapták már a zamatos reggelit, így kényelmesen elnyúlva fürdenek a simogató napfényben
Reggel van! Az én gyönyör? reggelem!
Legutóbbi módosítás: 2009.05.07. @ 16:00 :: Kurtsits Judit
