Sárga tóban kék halak kelnek

– alsócím: Kötelékben röpítve –

 

„Kett?kor igazgatótanácsi ülés, háromkor sajtótájékoztató: el ne feledje!
Fontos!
Legyen pontos!” – vetette oda Ügyvigazgató a Társaság Szóviv?jének.
Szóviv? rábólintott, és kett? el?tt tíz perccel már a Tanácsteremben ült.

Kett? után valamivel gyülekezett a f?- és aligazgatók gyülekezete, meg mások is.
Égi szózat hangzott a hosszú asztal f?végér?l:
„A QABC szerint az üzleti világ és a fogyasztók is borúlátón ítélik meg a gazdasági kilátásokat. Az üzletág helyzete várhatóan tovább fog romlani: az ágazat az idén rekord nagyságú, 6,1 milliárd monétás veszteséggel számol,  a kereslet csökkenése és az üzemanyag drágulása miatt a tavalyi, 5,6 milliárdos nyereséget követ?en. Egyáltalán nincs más esélyünk, mint a leépítés, f?ként adminisztratív vonalon. Nos: ezt kell beadnunk az ábécég alkalmazottainak! Munkára fel! Egy óránk maradt, hogy kirugdossuk mindet!”
”Fiam!” – vetette oda még Ügyvigazgató a Szóviv?nek – „Ezt kell ügyesen tálalni a sajtótájékoztatón az újságkesely?knek!”

Szóviv? bólintott, aztán sietett irodájába: harminc perce maradt a fölkészülésre.

És fölkészült: jól fölkészült, ezt el lehet mondani.

 

„A nemzetköz…orgalmi szövetség adatai szerint az áruszállítás 0,8 százalékkal esett vissza ..iusban az egy évvel korábbihoz képest. Eközben a személyforgalom 3,8 százalékkal n?tt ugyan, ámde …03 óta a legalacsonyabb ütemben. Akkor az a-típusos tüd?gyulladás-pánik tartotta vissza az embereket az utazástól, most els?sorban a pénztárcájuk.

A Cég a téli menetrendben kölcsönbe adja öt …ng …37-es …ül?gépét, és megkezdi 250 aktív és 150 jogi állományban lév? dolgozó csoportos létszámleépítését. A társaság a m?ködés és a létszám optimalizálását gazdasági kényszerrel magyarázza, a mintegy 2.500 dolgozó munkahelyének meg?rzése érdekében. Uraim!” – nézett szembe az újságírókkal. – „Ennyi a hír, és a magyarázat. Köszönjük részvételüket.”

Elindult a pódiumról lefelé. Mentében Ügyvigazgató elcsípte, és gratulált a tömör, pontos, és jól szerkesztett sajtótájékoztatóhoz. Aztán könnyedén – ó! be könnyedén! – hozzáf?zte:

„Természetesen a leépítés önt is érinti: kénytelenek vagyunk – amint jól mondta -, az adminisztratív állományt csökkenteni. Szóval, pakolja ki az irodáját reggelre, kérem!”
Rámosolygott Szóviv?re, és megveregette a vállát: – „Föl a fejjel barátom, a képességeivel még sokra viheti!”

 

A Cég  – a t?le elvárható, szokott módon – nagylelk? és gáláns volt: minden leépített dolgozónak jelent?s végkielégítést adott, nagyjából fizetése arányában, de Szóviv?  esetében még egy kicsit meg is toldották: a Cég roppant elégedett volt Szóviv? munkájával.
Szóviv? pedig nem sokat töprengett: minthogy a szóf?zésen kívül semmi máshoz nem értett, úgy döntött, hogy a végkielégítésb?l szerelmi levelez? irodát nyit: azt nyit, igen.

Oly sokan vannak, kik éppenséggel a szavak b?vében sz?kölködnek, neki pedig szavakból b? fedezete volt.
Miért ne adjon a b?völköd? a sz?kölköd?knek?

Különösképp, ha jól megfizetik?

Irodát bérelt hát: no, csak egészen kicsikét, és nem legbels?bb Belvárosit, de kedélyesen sárgára festett falút, zöldreményszín ajtajút, bájosan kicsit és kedveset.
Aztán – maradék pénzén – itt is, amott is reklámokat jelentetett meg:

Szerelmes Ön?
Szereti azt a Lányt / N?t / Fiút / Férfiút?
Élete Társát kívánja megszerezni?
Önhöz h?tlenné lettek a szavak?
Jövök!
Jön Szóvándor, és segít!
Keressen föl, és szerelmes levelét
Ön
helyett megírom,

mellyel bizton elnyeri Kedvese kedvét!
Öné lehet az Álombéli!”

És jöttek: jöttek a szerelemmel bíró csöndszavúak, és Szóviv? kifaggatta ?ket, szerelmeseikr?l képeket kért: mikor már mindent tudott, és ismerte a sosem ismert Kedveseket, akkor tiszta, szép, fehér lapot húzott el?, és írni kezdett.
Például ekként:

„Szeretném, ha nem félnél, ha tudnád, hogy a kegyelem a tenyerén hord, akár jómagam. Van ételed, italod, ruhád és ágyad. Ne aggodalmaskodj!

Szeretném, ha tudnád, hogy végtelen életéhséged is b?n nélkül jól lakathatod, ha ismered a módját. Olyan egyszer?.

Ülj le az alkonyi kertbe, és figyelj!
Figyeld az estközeli madárhangokat, a  szél érintéseinek finomságait, a csend zizegését, a távoli harangszót, de jó a repül?gép zúgása is, s?t, megfelel az utcazaj és a vonatzakatolás is, csak jól figyelj!
Figyelj és tudjad: én szeretlek, szerettelek, szeretni foglak.
Csak a szerelem volt, van és lesz, csak a szerelem élt, a szerelem él, a szerelem élni fog!
Kérlek, ne félj!
Ne félj a találkozástól, ne félj a szerelemt?l, ne félj a házasságtól: ne félj hozzám kötni sorsodat!”

Már ennél a legels? levélnél megsejtette, hogy bajba került, hogy nagyon rossz szakmát választott magának.
Nézte a Lány képét – az idegen lány képét, egy másik férfi másik szerelmének képét, kit  Alitheának hívtak (Ó, Istenek!) -, és rótta szerelmes sorait egy másik férfi nevében, és gyomrában zokogott a fájdalom: szerelmes lett, iszonyatosan, lélegzetállítóan, gyomorfájdítóan szerelmes lett a szép Alitheába.
És míg sort tett sor alá, pontosan tudta: más helyett ír, másnak szerzi meg szóvándorkodásával a gyönyör? és jóságos és melegkez? Alitheát.
Másnak szerzi meg.

 

Úgy is lett: Alithea beleszeretett a szépszavúnak vélt másikba: kevéssel kés?bb hozzá is ment feleségül, két gyermeket szült Avriónak, egy kisfiút meg egy lánykát: Lagoszt és Sztafülit.
És boldogan éltek, míg…

 

Szóvív?nek meg új munkája akadt: Perisztérit kellett Iszihinek feleségül megszereznie.

Perisztéri oly gyönyör? volt, mint ha Lalagé lett volna.
Nem volt Lalagé persze, hogyan lehetett volna, de gyönyör? tavaszi lány volt: és Szóviv? az ? képét is maga el?tt tartva írta Iszihi helyett:

” Drága, szép és jó Perisztéri! Magam sem akarom elhinni, hogy mennyire távol van a mostani állapotom a három héttel ezel?ttihez képest. Ezt nagyrészt Neked köszönhetem. Érdekes, hogy a keddi találkozás még feldúlt, és most úgy érzem, hogy inkább jó dolog történt velem, hogy igazából ajándékot kaptam azzal, hogy elváltunk.
De holnap vagy holnapután majd visszatérsz, bizton tudom!
Ne félj visszatérni!
Amit?l félsz, épp az ölheti ki a félelmet. Nem azonnal, nem egyszerre. Lassan gyógyít, és talán ideát be sem fejez?dik a gyógyulásod, hisz ideát, minden csak részleges, semmi sem teljes, semmi sem tökéletes. De a gyógyulás folyamata már maga boldogság.
Holnapra térj vissza, holnapra légy enyém, holnapután feleségem légy!”

És másnapra Perisztéri Iszihi ágyában kedveskedett, miközben Szóviv? könnyekkel öntözte könnyekt?l már b?zl?, rohadó plédjét: könnyekkel öntözte Perisztéri miatt.
És Perisztéri három szép gyermeket szült Iszihi házában: legalább egyet közülük – az els?t – Szóviv? a magáénak gondolt.

Aztán Proktész akarta aztán megszerezni magának Khíriát.

Khíria volt a legszebb: már-már Lalagé volt Khíria. Fekete haja oválisan keretezte a világ legbájosabb, legszebb, leglágyabb arcocskáját: nem csoda hát, hogy Szóviv? ezúttal versben szólalt meg, szólt versben Khíriához, akinek képmását felettébb megszerette:
” Lerészegedtek a bet?k,
sárga tóban kék halak kelnek:
hullámokhoz van kötve
szerelmünk.
Mennyi ibolyát
hintettünk a papírra,
pecsétet tett rá a Hold,
néhol kiégette a láz.
Rózsák keletkeztek,
a szirmok itt vannak
kezemben:
 tüzüknél melegszem”

Khíria és Proktész lakodalmára Szóviv? elment.

El?ször ment el olyan pár esküv?jére, kiknek teremt? atyjuk volt

Ivott egészségére az „ifjú párnak”: ivott, hogy kettejüket összefogva ihasson Khíria egészségére, akit módfelett megszeretett.
Aztán könnyekt?l b?zl? plédjét fejére húzta, és szépen, csöndesen megfulladt a szerelemt?l, és az oxigén hiányától.

Megfulladt bizony szegény Szóviv?: hiába jött másnap szerelmes levelet íratni Heimónasz, hiába jött Nomosz és Erüthrosz, hiába csöngetett, kopogott, dörömbölt és üvöltött Ténukhtosz.

 

Hiába…

 

22látogató,2mai

Szerző Kavyamitra Maróti György 400 írás
1951-ben Boldog Sarlósasszony napján születtem. A keresztségben kapott nevemen kívül még az ÃÂrja Majtreja Mandala buddhista rendben kapott nevemet használom előtagként, melynek jelentése: a Költészet Barátja. Voltam segédmunkás, szerszámkészítő szakmunkás, tanár. Jelenleg semmi vagyok: sok-sok érműtétem után leszázalékoltak, igazi semmit-tevő lettem. Ezért írok. Hej,ha csak még egyszer tanterembe léphetnék... Dehogy írnék én ilyen-olyan írásokat: elmondanám a teremben, és az jó lenne. Lettem hát (a drága Arannyal ellentétben) énektanárból éneklő. Elvált vagyok, két nagy gyermek apja, és nagyapja egy gyönyörűségnek, Kamillának, Millának.

2 Komment

Hagyj üzenetet