*
Nightmare
Amikor a fej, csóválás közben a porba hull
és csak egy gondolat uralja a teret,
az elhangzott sikolyok nyomait követve
dacosan tántorog néhány gyerek.
Mert akkor ott ő elszakadt a léttől,
mégis aláhull, és a porban is él,
dühösen néz, összeszorított szájjal,
senki sem hiszi, hogy ő is csak fél.
A sarokba szorított patkány is támad,
és átrágja magát a lelkeden,
majd szíved cafatját az égre emelve,
véres lábbal trappol át testeden.
Az üres falaktól bocsánatot kérsz,
a jeges magányt már észre sem veszed,
lábújhegyen csendesen távozol,
senki sem sirat, talán csak gyermeked.
A gondolat halála, mely kit érdekel,
egy összetört szív, egy utolsó könny,
és a reggeli ébredést feloldó csendben
arcodra kiül a teljes közöny.
Legutóbbi módosítás: 2009.05.06. @ 10:25 :: George Tumpeck
