dudás sándor : Sorstársak közt 25. rész

82.
A számítógép-kezel? tanfolyamon mögöttem fiatal n? ült. Mások szóltak: nézzem csak, Edina monitorján versek „jelennek meg”.
    Bemutatkoztam, mondtam, hogy költ? vagyok, s érdekelnének a versei. 
    A lány elhozta spirálfüzetbe írt „világfájdalmát”: minden sora az elhagyottságról, a reménytelen szerelemr?l szólt.
    Mégis úgy döntöttem, bemutatom Makk Edinát.
    Három verset kiválasztottam, szalonképessé tettem. Egyiknek a sok javításon felül, legalább kétharmadát ki kellett dobni. De a gesztust a nehézkesebb pályatárs felé nem volt szívem nem megtenni.
    Rövid, vel?s bemutatót írtam, másokkal is megtettem.
                  „MAKK EDINA VERSEIHEZ
    Egy tanfolyamon ismertem meg. Bitek, bájtok, mappák, elmentések helyett olykor rímek, ritmusok jelentek meg monitorján. A többiek furcsának találták, én kíváncsi lettem.
    A legközelebbi alkalommal elhozta A/4-es alakú spirálfüzetét, benne verseivel. Átolvasás után tanácsokat adtam neki, bíztattam, s újabb verseket kértem.
    Közben megtudtam a jelnyelvet nem ismer?, hallókészüléket használó, nagyothalló fiatalasszonyról, hogy 1983-ban született Majorosban, Gyántán él, szüleivel, 2001-ben végzett Szalkon a Megyei Szakképz? Iskola Szöv?- és Mez?gazdasági szakán. Kedvenc id?töltése az olvasás, versírás és a kötés. Az otthoni munkákban segít szüleinek, mellette illat- és szépít?szerekkel foglalkozik, az Avonnal kötött szerz?dés alapján.
    Verseit olvasva láttam, sokat kell még tanulnia, ha valamilyen szintre fejlesztve szeretné folytatni a versírást. Ezt meg is mondtam neki. Jelezte, hogy tisztába van képességeivel.
    Noha tudom, sokan megtanulnak verset írni – még többen csak feleslegesen er?ltetik ez irányban magukat -, és csupán ezer versíróból lesz egy költ?, mégis úgy döntöttem, bemutatom ?t a Lapunk olvasóinak. Részben mondanivalójának üde tisztasága, verseinek logikája, mondanivalóinak emberiessége okán. Másrészt, valljuk be, olyan kevesen vannak, akik a hangok, dalok világából kirekesztve, mégis kedvet éreznek ezen a nehéz, és anyagilag hálátlan területen alkotni, mint a költészet csodálatos világa.
    A többi rajta múlik.
    Kérem, fogadják ?t szeretettel.

 

83.
    Ma nem el?ször nézem meg – a némára állított mobiltelefonon végre üzenet!
    „Kedves Tibor! Elkészültünk a könyveddel. Jöhetsz. Várunk. Üdv. Kálmán.”
    „Szia! Hamarosan beszélek Ferivel, gépkocsival megyünk. Holnap kilenc óra körül ott vagyunk! Alig várom, hogy lássam a legújabb csemetém! Tönkretetted az éjszakám! Üdv. Tibor.”
    „Platontól Descartes-ig mindenki úgy gondolta, hogy szervezetünket az agyközpont „diktátorként” irányítja. A benne ül? „emberke” begy?jti az információkat, dönt és utasítja akaratunk, érzelmeink alakulását. Az amerikai sajtóban most közzétett új elmélet szerint ez nem így van. Az agy sokkal inkább olyan bizottsághoz hasonlítható, amelynek nincs elnöke, s?t egyes fegyelmezetlen tagok vitatkoznak, mi több, id?nként távol is maradnak a testület ülésér?l.
    Az agy demokratikus modulelmélete az iowai idegsebész, Antonio Damasio és a washingtoni Richard Restak nevéhez f?z?dik. Restak A moduláris agy cím? könyvében fejti ki, hogy nincs a fejünkben semmiféle olyan központ, amely meghatározó, a többi funkcióra kötelez? döntést hozna. Az egyes észleléseket, ingereket feldolgozó modulok – egymással nagyon szoros összeköttetésben, de – önállóan, olykor párhuzamosan, olykor ellentmondásosan döntenek. Az érzékelt ingerek – a tudás elemei – nem egy megadott helyen halmozódnak, hanem az illetékes modulokban. Egy-egy szakosodott modul meghibásodása nem feltétlenül befolyásolja a többit, de mindenképpen gondot okoz az egész „bizottságnak”.
    A feltevések szerint a m?ködési modell valahogy úgy néz ki, hogy a beszédközpontban külön modul kezeli az igéket, és egy másik a f?neveket, a kett? összeköttetését pedig nem egy felettük lev? f?nök végzi, hanem maguk a modulok. Az érzelmek és az akarat alakulásában nagy szerepet játszik az agykéreg alatti terület az ún. amygdala, amely a legalapvet?bb érzés, a félelem irányítója.
    Az amygdala hosszú távra szelektálja és osztályozza az élettapasztalatot meghatározó ingereket. E zsigeri reakciók a tudat „el?tt” döntenek arról, hogy egy adott helyzetre szervezetünk hogyan reagáljon. Ez a végeredmény szempontjából lehet helyes, higgadt válasz és téves, agresszív reakció is, attól függ?en, hogy milyen többi modul vesz részt éppen „a bizottsági ülésen”. Ez élettani magyarázatot ad arra, hogy teljesen értelmes emberek miért cselekednek saját érdekük ellenére is „zsigeri érzelemb?l”.
 Az agyelmélet szerint az érzelmi feldolgozás az észlelés teljes jogú része. Ha a zsigeri-érzelmi érzékelés gyengül, akkor a tudatos, ésszer? gondolkodás is károsodik.”(Füzes Oszkár)
 
84.
    – Jó napot kívánok. Hogy vagyunk? 
    A kerítésnél Márta mama.
    – Jó napot, m?vész úr. Köszönöm, öregesen.
    – Képzelje, ufók vannak a szobámban!
    – Ufók?
    – Azonosítatlan eredet? repül?tárgyak.
    – Mindig ugratsz.
    – Pedig elhiheted. Adok egyet.
    – Komolyan? És milyenek?
    – Szabályos alakúak. Sárgák. De sokszor felvittek engem a magasba!
    – Hallottam róluk. Tényleg igaz?
    – Tanúsítom. Várj kicsit, hozok egyet!
    A szobámban friss, nyomdaszagú versesköteteim. Az egyik megbontott csomagból kiemelek egy példányt. Tollat ragadok s már megyek.
    – Így néznek ki!
    Márta mama elneveti magát, tudta, valami átverés lesz, de nem szól semmit. Arcán áhítat tükröz?dik.
    – Dedikálhatom?
    Bólint.
    Gyors jegyzet: Márta mamának, a jó szomszédnak, szeretettel: Cs. T.
    – Olvassa egészséggel!
    Nézi, forgatja a könyvet. A szép nyomdai munkában gyönyörködve, lassan elindul, teljesen megfeledkezve rólam. 
 
85.
    „Szia, Tibor! Ne haragudj, hogy régi szám töröl ki. Mert új szám van. Hogy vagy? Régen láttalak téged. Én kösz jól vagyok. Gabival még járok és jól vagyunk egymás és nincs probléma. Jöv? héten vasárnap megyek Ausztria: Bécsben, mert dolgozom lépcs?házban takarítás. De Gabival megyek Ausztria: Bécsben. Boldog névnapot kívánom neked. Szia. Üdv: Leon.”
    (A költ? TV-nyilatkozata. 1977.)
    – Tibor! Hogyan lettél költ?? Azt mondják, a siket embereknek nehéz a szókincset elsajátítani.
    – Véleményem szerint nem minden a szó. A siket embernek is van érzékelésük, gondolkodásuk. A beszéd, a kommunikáció másodlagos. Nekünk tényleg nehezebbnek tetszik a szókincs fejlesztése, gondolkodásunk kifejezése, mivel ezek a hangképz?-, hangfogó szervek m?ködéséhez szorosan köt?dnek. Igyekszünk a nehezebbet könnyedebben felfoghatóvá, a bonyolultat egyszer?bbé tenni. A jelnyelv nagyon bonyolult a hallók számára. Sok szó kimarad jelelés közben, például az „a” bet?, a ragozást kispóroljuk. Az ily módon kreált mondatok nem az értelmi szint függvénye, hanem ezzel egyszer?bb, könnyebb, gyorsabb a jel kivitelezése – az értelem úgyis pótolja. Bizony nagyon sokan türelmetlenek a szavakkal, szófukarok, szócsonkítók. A szavak mesterei elmennek politikusnak. Mindezek következményeképpen tudjuk, a beszélt, írott nyelv, az Akadémiai nyelvszabályok értelmében, kommunikálásunk nem pontos. Ám gondoljunk csak bele: kivel, és kik kommunikálnak velünk?! A jelnyelv viszont – legalábbis egymás közt – m?ködik, mert az egyszer?bb szókincs nem a gondolat rovására történik! Mondjak irodalmi példát? Pilinszky azt mondja, hogy nem az a fontos, mennyit csap szárnyával a madár, hanem, hogy íveljen. Pilinszky puritán szókészletét hasonlítsuk össze, mondjuk Juhász Ferenc költészetének szókincsével! Ám ha letesszük m?veiket, puritánságon, szókincsen túl, azt látjuk: mindkett? kit?n? költ?!
    Ami engem illet, a ritmusérzék indított el a költészet útján, mint sokakat, fiatalon. Id?vel elfogytak a témák: tájversek, szerelmes-versek. Ott álltam az elhallgatás küszöbén. Ekkor azonban, ipari tanulóként, sorstársaim közé kerültem. Saját sorsom másként kezdtem látni, mintegy fókuszba vonva, kinagyítva. A felismerés nyomán, új úton indultam el. Milyen szókincset használjak? Milyen hangütést, stílust? Milyen modort vegyek fel, hiszen tudtam, magam is viszolygok a panaszdaloktól. Amikor mindez megvolt, ment minden, mint a karikacsapás. Ennyi.  

 

86.
    Kényelmesen elhelyezkedtem a vonaton. Nyúlok a mobiltelefonért. Boríték a bal alsó sarokban, a jel, hogy üzenet érkezett.
    „Most hol vagy?”
    Látom magam el?tt Harit, kis kocsijában ülve vár a vasútállomásnál. Türelmetlenségében cigire gyújt.
    „Most indultunk. Húsz perc a késés. Megvársz?”
    Gyors bet?zés, elkapkodott küldés…
    „Téves, a doktor száma!”
    Névkeresés, újraküldés.
    Villog a boríték-jel: üzenet.
    „Megvárhatlak, de hol, mikor, mivel jössz, és ki vagy?”
    „Üdv. Kálmán! Siettemben, tévedésb?l nyomtalak meg. Elnézést! Els? vagy a névsorban, hehe. Válaszolj régebbi kérdésemre: hogy állsz a Ritka madár szerkesztésével? Üdv. Cs. T.”
    Bet?zés közben, a mobilablak bal fels? sarkában boríték-jel.
    Üzenetküldés Kálmánnak.
    A beérkezett üzenet, Haritól: „Megvárlak!”
 

87.
    Még pesti lakosként egyik nyáron elmentem a népszer? Dagályba. Ott beszélgettünk Galambos Ern?vel és feleségével. Galambosék értelmes, sokat olvasó siket emberek, ?k hívták fel figyelmem Palágyi Lajos költ?re, akinek siket lánya volt és szép verseket írt hozzá. Hosszú évek után eszembe jutott. Félnapi kutakodás a Szabad Föld egy régebbi számaiban…
    „A napokban eszembe jutott Lívia. Már id?s asszony volt, amikor megismertem, de még ?rizte hajdani nyúlánk szépségének nyomait. Fekete szeme százféle érzelmet is képes volt tükrözni, mozdulatai kecsességén az id? sem fogott. Költ? édesapja szép, néma hattyúnak nevezte egy versében. Lívia siketnéma volt. A jómódú családba született, gyönyör? és m?velt lány ezzel a rettenetes hátránnyal küzdött egész életében. És leküzdötte. Megtanult beszélni, még németül is! Ha az ember megszokta t?le a siketnémák mesterségesen képzett, ezért kissé rikácsoló, jellegzetes hangját, ha szemben ülve vele, jól artikulálva válaszolt neki, hogy leolvassa szájáról a szavakat – akármeddig elbeszélgethetett vele, élvezve éleselméj?ségét, kedves humorát. Lívia férjhez ment, gyereket szült, nevelt. Id?s korára végül is magára marad, de nem magányosan. Rengeteg barát, ismer?s, szomszéd járt hozzá, akiket leny?gözött egyéniségének varázsa. Az egyik legbátrabb ember volt, akivel valaha találkoztam.”
    Végül összegez.
    „Tudom, hogy a történet nem tipikus, sokkal gyakoribb, hogy a család lelkileg, anyagilag tönkremegy a fogyatékos születésekor. A fogyatékosok sokszor fiatalon meghalnak, vagy magányban, szegénységben, intézeti sorban tengetik életüket. Pedig nekik is joguk van a lehet?ségekhez mérten teljes életre. És ez nem els?sorban pénzkérdés. A két kulcsszó a szeretet, és elfogadás.”(Szerz?: Újlaki Ágnes)

 

88.
    Régebbi szilveszteri tévé-m?sor, kevesek emlékezhetnek már rá, de engem mindig és máig kísért.
    Házaspárbaj. Éneklés, szétszórt csecsebecsék összegy?jtése porszívóval, mókás, jópofa viháncolás a színpadon. De van itt valami más is, számomra ez a legemlékezetesebb. Egy érdekes játék a jelekkel, gesztusokkal – a házaspár valamelyik tagja csak így, jelzésekkel, mozdulatokkal, gesztusokkal mutathatja-játszhatja el azt a mondatot, amit a m?sorvezet? a néz?knek is felmutat, s amit természetesen a házaspár valamelyik tagja nem ismer.
    „Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka!”
    Ismert énekes-pár férfi tagja nevetgél zavarában… Sehogy sem érti felesége jeleit. Újra kezdi… Feszülten igyekeznek, az asszony különösnél különösebb megközelítésben próbálja a „szarka” fogalmát érthet? jellé alkotni. Férje a fejét rázza, hiába… Feladják.
    „Ki korán kel, aranyat lel.”
    Fiatal színész-házaspár, nem ismerem ?ket közelebbr?l. A férj játssza, hogy alszik. Felkel? nap, aranygy?r?… Nem megy. Másképpen próbálja. Ablakot nyit, nyújtózkodik. Mély lélegzet. Karikagy?r?jére mutat, tökéletes pantomim, de nem válik szóvá. Neje egyre izgatottabb, bevallom, én is. Már nem tudom, melyiknek szurkolok jobban – annyira szeretnék segíteni az asszonykának… Végre! Sikerült!
    Utána sokáig a mi jelbeszédünkön, a hangtalan közlés kultúráján meditálok. Hova lyukadok ki? Egy harmadik közmondásra, amit – meggy?z?désem -, a jelenlev?k egyike sem tudna értelmessé gesztikulálni.      

    „Aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul.”

Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 11:30 :: dudás sándor
Szerző dudás sándor 772 Írás
1949-ben születtem Tápiógyörgyén, a mai Újszilváson. Szakmám könyvkötő. Nyugdíjas vagyok. 13 éves koromtól társam a versírás, az irodalom. Több önálló kötetem, s általam szerkesztett antológiám, s más antológiai szerepléseim vannak.