Hónap: 2009 május

Itt sokan várjuk ?t.A szent pirkadatot,a hajnal els? sugarát.Hitt?l gazdagon áldottaknem külvilágnak szóló,egységet teremt?kér? lélek-dalát?rzi a hegyoldal,s rejt magában milliószívdobbanást.Mi remélve hívunk:jöjj, Szentlélek,egyre várunk…soha nagyobb szükségnem volt talán rád.

… lelkét vihar dúlja, párnáját riadtan fogja,   sötét szoba foglya     rémálmait álmodja újra, meg újra, éjjelek romjain tagjait vonszolva      virradva zsibbadtan vádol, éjszaka fekete árnyait nem ?zi el távol,         repedés súg falon, keser?n [… Tovább]

    Mi a falakból kilépve is háromszor er?sebbek vagyunk, ahogy haladunka halhatatlanság kerítésébe kapaszkodva, ködös reggeleken, céljaink felé.Csak az ébredések nehezek, és egyre kilátástalanabb a tömegbe sodort létezés.Várakozásaink körkörös magányba kényszerítenek,és nem vesszük észre, hogy meglopott minket az id?.Képzelt [… Tovább]

    Feldobott a víz, és én most az árral szemben árulom testem áruló maradékát, minden deka ezerszámra tartalmaz bel?lem sejtet, nem is sejted, mennyit felejtek, emlékem ára már nem érvel, rémálmaim unalmasak mára már, nem is árulok el többet, [… Tovább]

      A kevesebb-több, szólt, s felvette csonthéját az első dió.    

Nagyon szeretek rondókat írni – ma ezt szeretném megosztani Veletek!       Hársnak illata száll a szélben, Sejtjeimben éled a mámor, Nyilával, ha eltalál Ámor, Boldoggá tesz “sebesülésem”, Szerelmes lesz álmom az éjben, Tudom, ha felébredek, akkor Hársnak illata [… Tovább]

Felejthető rezgések, érzelmi mutáció, elkorcsosult reakciókban lubickolás. Most ez jutott. – A közeg rányomja bélyegét az egyén tetteire. – Jó kifogás. Hazug kapaszkodó. Apám útravalója szögre akasztva, jól látható helyen. Hadd égessen! Még – egyszer véresre maratom testem könyörtelen ölelésben. [… Tovább]

http://www.worldometers.info/hu/     napra nap. fénytszül a sötét egyre,rányitom szemem,megmosom benne arcom,álomtól gy?rött magamélesre vasalom.a tegnap felg?zölaz este bekészített kávéillatával, a holnapfriss huzattallebbenti nyitott ablakomfüggönyét. feketekeretbe zárt fehér,végtelen pillanat, az ?r kitöltésre ésbeteljesülésre vár.mozdulataim mintákés sablonok. szavakat,színeket, hullámokatszülne a várandós [… Tovább]

Lefoszlunk egymásról, mint hervadt virágról a szirom, lassan, feltar- tóztat- hatat- lanul.

Csíksomlyót idézve ââ?¬â?? Pünkösd fényében /M. Kovács Ibolya: Csíksomlyó titka/     Kezdet és vég azt mondod másképp is lehet felemelnél de inkább leejtesz hozzám sem érsz gondolataid fényében arcom vesztem: egyre növ? hitem viaszcsöpögésében szemed érzem szemüregemben.  

      … legyen hát haiku – szólt fáradtan a Mester – csak ne mutasd meg                

Sodródó kövek közt álmokat kaparok üszkös, eltorzult, fénytelen markomba, s a szárbaszökken?, csinos bolondgomba úgy kívánkozik felsajduló gyomromba,     Sodródó kövek közt álmokat kaparok üszkös, eltorzult, fénytelen markomba, s a szárbaszökken?, csinos bolondgomba úgy kívánkozik felsajduló gyomromba, mint szeder [… Tovább]

    Hozzám hajolt a hajnal lágyan. Pirkadatkor parányi harmatcseppekérintették mezítelen lábam. Pünkösdirózsa szirmai hullottak halkan… -ébren álmodom- …ujjbegyeiddel érintesz csak ujjaiddal keresel kezeddel leveted elhervadt gondolatom… -pünkösdi királyom-

és észre fogod venni, a beszélgetés örök, de ruháját változtatja, s akib?l a szó most jön, nemrégen még másként nem tudta. Nem kell hinnie annak, ki tudásra tör, és nem kell tudnia annak, ki hisz – ha er?sen cselekszi, testvérként [… Tovább]