Április és csodák,
tó és Erd?spuszták…
nézek százfelé, fojtott ujjongástól
akad szavam el, szemem könnybe lábad,
tüd?m feszül a tavaszi zsongástól…
Kerget?z? s repked?
madárkák itt-ott, év?d?
párjuk h?séggel követi ?ket,
vagy ha maga van, párja hamarost úgyis
megjelenik, s dalolnak duettet…
Fejem felett, magas fákon
vörös foltos kis fakopáncson
ámulok, ahogy cs?re b?szen kopácsol,
s már meg sem lep?döm, mikor visszhangként
párja felel a szomszéd faágról.
Bájos látványú kis patak
fodrai fürgén futkároznak,
vizén a part ?rt álló fái ringatóznak
tükörképként, s hallom szívmelenget?
zsibongását milliárd bogárnak, rovarnak,
érzem illatát menyasszonyruhába öltözött fák
megannyi üde, tiszta virágának.
Íme, a nádassal, füzessel,
körben kis horgászöblökkel
ékített, képeslapként elém táruló,
„oly szép, szinte giccs” megjegyzést
néma méltósággal meg sem halló
mesebeli tó…
a Nap lemenni készül?d? fénye
nyomán már megszületett tükrén
az aranypalló…
Körbejárva a tavat,
csodás naplemente arat
diadalt, s most már csak emlékezem,
milyen volt e pár óra s ez a pillanat…
Arra gondolok, ha újra ott lennék,
a vízb?l azt a cserebogarat
valahogy csak kihalásznám;
s arra, hogy mit szólnál, ha a
gyermekláncf? sárga virágaiból
koszorút fonván, szemedbe nézve
azt nyakadba raknám…
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:26 :: Jószay Magdolna
