– küszöb és újév –
mert a gyenge mindig
csak gyenge marad.
a fák meg tavasszal
újra rügybe borulnak és
ritmusban sem lesz hiány.
mert folt hátán mindig
folt marad, az aki más.
aztán van itt még valami.
talán egy derengés, hogy az
évszakok kifoszthatatlanul ismétl?dnek.
tudod, mikor minden földszagú, füstös,
nyitott és zárt, néha pirkadat,
néha kés? délután vagy épp
felh?r?l lebillen? toporzékolás.
új – év. új – id?. új – ság.
szóval legyen masni a copfban.
doboz a kézben. vigyázzállás.
na meg folyton csukott száj.
talán így könnyebb lesz elviselni
hogy minden annyira nagyon más.
2009 január
Legutóbbi módosítás: 2009.04.15. @ 08:27 :: csurai zsófi