Kőmüves Klára : Ebéd a lugasban

Nyomtatás

Lázad a távoli felleg, csordul az égen a serleg,

Csenddel üzennek a dombok, szólnak a földi kolompok.

Ég leve hegyre alászáll, hajlik a parton a nádszál,

Tisztul a köd teli reggel, pajtafa küzd meg a szeggel.

Még ma is telve a kamra, volt iga rakva nyakamra,

Fájnak a tegnapi lábak, hála a jó munkának.

Szél szava csusszan a fülbe, hallgatom sámlira ülve,

Átkoz a lábnak az izma, újra vigyázza a csizma.

Testre feszül fel a mente, indulok már ki a hegyre,

Csendben suttog a nyárfa, így emlékszik a nyárra.

Vár a madár a lugasban, csőre gyümölcsre, ha kattan,

Jaj, neki rögtön az élet, nézhet más eleségnek.

Édes a kései körte, gallyak a földre, letörve,

Éghet a gaz meg az ágak, nézek ma jó lakomának.

Ott jön a kedvesem éppen, jön, közelít serényen.

Tálban a jó meleg bukta, várja a csókot a kukta.

Mit nekem gyomrot rontó, itt ez a szívet bontó,

Nyílik a lelkem is érte, már ez a nap megérte.