Kézhez veszi a végz?s diák az igazolványát, a történet szerint, majd tanácstalanul álldogál még kicsit az ünnepség helyszínén. Társai is így tesznek, egészen addig, míg egyszer csak váratlanul egy-egy munkahelyen találják valamennyien magukat. Ez már nem játék, megkezd?dik a pénzért folyó harc. Van azonban egy társadalmi méret? diszkrimináció, mely még a férfiak közül is csak a jobbaknak adja meg a lehet?séget a részvételre. Naná, hogy irodalomhoz kapcsolódó dolog, nem áll távol a soroktól, s?t: sorozásnak hívják…
– Képzeld el…!
– Ne is mondd!
Nem mondom… Csak elképzelem. Vajon elég-e a képzelet? Elégnek kell lennie, se közel, se távol nincs más… Nem, ez így nem igaz: más is van, többen is vannak. Különálló lények. Azt hiszem, emberek. Ez most különösen jólesett a lelkemnek, mert már attól tartottam, itt vége van mindennek, már hit sincs bennem. A hit, melyet alig ismertem, de felfedeztem, mégis van, hiszen éppen most „azt hittem.” Ez szintén, és különösen… Egyel?re ez volt az összes, ami még. Ami még, egyáltalán, de nem akarok panaszkodni, hiszen ott sem tehettem. Ma már, így utólag, oly mindegy. Így gondolom. Mondhatnám, akár: így képzelem.
Ami biztos, a forró nyár. A hosszú, forró, ott, helyben, akkor…
Azt gondoltam, ez álom csupán, egy igen rossz álom, olyannyira, hogy ebb?l csak felébredni lehet.
Van úgy azonban, hogy az álmodó belefeledkezik tevékenységébe, és csak álmodik, és álmodik…
A teremben vibrált a leveg?. Megtehette, ? volt a helyiség egyetlen szabad résztvev?je. A zsúfolásig megtöltött termet „keki” szín? ruhába öltözött zöldruhások árasztották el, miután az elöl haladó elmondta társainak, hogy pihenjenek, és oszoljanak. Mindenki tudta ezt, de mindenki megértette az elöljáró „elöljáró” lelki állapotát is. ? vezette a csoportot, ebben a hónapban már nem el?ször és ? fogja levezetni, immár körülbelül tizenötödször az ?rség felkészítését. A vezetés pedig, amint tudjuk is, fárasztó, egy id? után.
Az ?rség felkészítése komoly feladat, általában mosoly nélkül zajlik. Azt gondolhatná a küls? szemlél? – természetesen nincsenek küls? szemlél?k -, erre az ?rség maga a garancia, tehát ha volna küls? szemlél?, aki ráadásul még gondolkodna is, tehát azt gondolná a nem létez?, kitalált szemlél?, hogy igen vicces lehet rendszeresen, mondjuk, úgy átlagosan kétnaponta felkészül?dni, állandóan, és pontosan. Azaz: pontosan ugyanúgy. Az ?rség – hogy úgy mondjam – nincs egyedül, van egy váltótársa, akit szintén ?rségnek hívnak, ám ez a váltótárs már igen fáradt erre az id?re. ? is állandóan ezt teszi egy ideje: minden második napon. Az els? napokon pedig felkészül lelkiismeretesen a minden második napra, amikor is végre felkészülten teheti meg társának, a szintén „?rség” nev? kollegának a leváltását.
A terem ilyenkor megtelik még néhány más dologgal is. Nem. Nem a verejték maró szagára kell gondolni, van más tölt?anyag is, mint például a paragrafusok. A paragrafusok szerepe itt hasonlatos a könyvtári könyvekéhez, mivel olvasásra, mégpedig felolvasásra kerülnek. Önálló élet?ek, nem tartoznak semelyik csoportosuláshoz sem, így többek között nem részei a kultúrának sem.
A teremben zajló tevékenységet néha döngicsélve fel-fel szálló – úgynevezett – döglegyek teszik színesebbé. Csodálatos, zöld árnyalatú szárnyakkal szálldogálnak arcátlanul, arcról arcra. Velük még találkozhat a becses hallgatóság az ebéd idejében is, ott azonban viccesen, már nem a t?lük megszokott célpontokra szállnak, akad köztük jó pár úszásban is kiváló egyed.
A felkészülés azonban nem móka, mint már tudjuk is, annál sokkal, de sokkal lényegesebb tevékenység. A felkészülés férfivá tesz, és cselekv?képessé.
Eleinte babrál az ember a kezével, itt, ott, majd teljesen véletlenül döbben rá a Napnál is világosabb tényre: nyár van. Nyár van, és az ablakon keresztül kitekintve betekintést nyerhetünk az ég csodálatos kék szín? rengetegébe, és ahogy egyre elmélyültebben figyeli a felkészülés résztvev?je ezt a gyönyör?séges, mély színt, melyet felh? sem árnyékol, már nem az ég kékjének véli, tenger mélységében lubickolva lesz figyelmes arra, hogy már nincs is a teremben.
Megkönnyebbült lélekkel engedi szabadon magát a képzelet világában.
Legutóbbi módosítás: 2009.03.18. @ 15:13 :: Berta Gyula