Tehát, hogy hogyan távoztam örökre:
Sima ügy volt, már délután szúrást éreztem a szívem tájékán, de nem engedtem orvost hívni, aztán, ahogy ez már lenni szokott a családokban bekrepáltam.
Gondolhatod, mekkora bosszúságot okoztam ezzel a családnak, el?ször is marha kínos volt, ahogy a sz?ken beépített el?szoba szekrénynél úgy kellett kivinni a koporsómban, hogy leverték a rézveretet, amit a Benedek Gábor barátom nagy keservesen szerzett be, mert Juditnak egyik sem tetszett. Most aztán megint várhatunk, illetve dehogy várhatunk, várhatnak… hónapokat a Gáborra, míg kijön és rendbehozza, mindig sokkal több munkát vállal fel, mint amit képes id?re leszállítani, mondta is neki az egyik CIB bankos ügyfele, hogy Gáborkám, ha én egyszer megjelenek a piacon az új, mindent elsöpr? találmányommal, a határid?re elkészül? konyhabútorral, akkor tarolni fogok a piacon…
Aztán meg az volt a kínos, hogy ahogy lépegettek le velem meg a koporsóval a lefagyott lépcs?kön, az el?kertben persze hogy megcsúszott a két fószer, és kicsúszott a kezükb?l az egész koporsó, önálló életre kelt, ami persze nem nevezhet? feltámadásnak, és kopp, kopp, kopp, lepattogott az újonnan átrakott térköveken, (amit Compó úr – ilyen névvel illik 10 % árengedményt adni – tavaly a nagy es?zések után kérésemre egy kisebb vagyonért kialakított), és meg sem állt az úttest közepéig, ha nem lettem volna már eleve halott, komolyan összeszarom magam benne. A szomszéd kislányok meg hasukat fogták a röhögést?l, és leszúrták ?ket a szül?k, hogy szégyelljék magukat, és úgy éreztem, hogy még err?l is én tehetek, ez az önvád már sosem fog elmúlni bennem? Igaz, ?k a lépcs? alá temették a kutyájukat, és nyaranta mindig néztem, hogy kicsit megrepedezik és megsüllyed ott a talaj, és mutattam Szerinek, hogy na látod: igaz a mondás, hogy mindennek megvan az oka, és itt az él? – illetve a halott – példa arra, hogy „itt van a kutya elásva”… és mennyivel egyszer?bb lett volna, ha engem is beásatnak 4000 forintért, mint Tónit, a Marosék farkaskutyáját, de egy kutya ezek szerint még mindig jobban megfér a családdal, mint egy halott apa.
Mindegy is, elindult végre a kocsi velünk, azaz velem meg a koporsóval, és úgy éreztem, hogy valami ?rt hagytam magam után, a csekkeket sem fizettem még be, igaz az öntöz?rendszert levíztelenítettem télire, de hogy tavasszal mihez kezd majd vele Judit, az kérdés, és hogy a gyereknek ki fogja elmagyarázni a természetes számok halmazán végzett m?veletek szabályait…?
Mindegy is, majd Judit odaadja a Tominak, ami jó rá, a többi meg megy Almádiba a szomszédnak, aki segített anyósomnak a tiltott reklámtáblák elhelyezésében a nyári turistaszezonban.
Valóban egy vicc egyébként, hogy el?bb dobtam fel a talpam, mint a moszkvai anyósom, de hát a viccek valóra válnak, és mindig is ezzel szórakoztam, hogy anyósom, mint általában az Uralon túl, legalább 140 évig élnek. Judit meg a szokásos féltékenységével, ahogy el?re bejósolta, minden alkalommal meg fogja nézni a Kozma utcában, hogy nem sz?rtem-e össze a levet a legutóbbi látogatása óta a szomszéd sírban fekv? özvegy Weisznével.
Egyébként ez nem egy vicc, amit itt írogatok, hanem a véres valóság, teljesen igaz, hogy én nem haltam meg, én így élek.
