Itt, ezen a ponton zsugorodik a világegyetem tömegtelen, geometriai ponttá. Gigászi méretek válnak semmivé, tejutak, csillagrendszerek a fekete lyuk malacperselyébe hullva. A tömegek megsemmisülnek, jelent?ségét veszti a felhajtóer?, és a gravitáció másodrend? térgörbületében feláldozza magát az anyag. Semmivé válik, energiává. Ott, ahol a megjelenés nélküli elegancia a meghatározó, a térgörbületek ideje lejárt. A metamorfózis pillanata visszafordíthatatlan, egyirányba hull az id?tengely is a semmibe. Apogenesis.
Rámtaláltál. Keresés közben vesztett energiád átszelik a teret, és a napkitörések változó ritmusában követed szíved parancsait. Megcsillan elméd ékessége, ragyogó tehetség? költészetedet alárendeled az éjszakai vándorok menetelésének. Mégsem gy?zhet rajtad egyetlen bikaöl? áldozat, Mithras kéje, hiába világít fényesen a katakombák üregeiben. nincsenek gödrök az áldozati bikának. Meghátrálásra kényszerít az id?, de te nem engedsz a szorításának, becsapod a homokszemeket, pergésüket lassítva.
Márai kalocsnija és eserny?je, amit mindig magával cipelt a jól megtervezett randevúkra, leny?göztek. Szimbólumai lettek a biztonságnak, a mindenre felkészülés g?gös egyhangúságának. Szobámba ereszkedett a sötétség, és halandók között keresett örömöt magának, amikor nekem felt?nt az elegáns úr, amint a sarokban gubbasztva az ellen Nyugatot szerkeszti párizsi szám?zetésben. Krúdy hajdanvolt szerelmeit gy?jti maga köré az óbudai vendégl?k hangulatát idézve, és Szindbád utazásait, visszatérésének történetét. Egyetlen ponton csatlakozik a világegyetem fizikai valóságába, szerelmének fénykörét maga alá gy?rve, egy színészn? lábai el?tt. Láthatatlan, megfoghatatlan, er?t?l duzzadó, leheletfinom szerelme, megrengeti a csillagok közötti kölcsönhatást, és átformálja az égbolt megtervezett rendjét.
Itt, ezen a ponton zsugorodik a világ. Kozmikus magányom megenged?n kitárom neked, hogy minden anyagokkal együtt elnyeljelek, magamba olvasszalak, hogy a fúzió szellemi energiáimat felszabadítva, létrehozza a holnapot, és benne minket, eggyé azonosult akaratunk képz?dményeit. Itt, ezen a ponton jön létre a csoda, bennem, és benned, általam, és általad.
Legutóbbi módosítás: 2009.02.26. @ 16:28 :: Horváth János