Kováts Péter : Madártetem a porban

Nyomtatás

Madártetem a porban.         

Döglött madár mondod,          

S hajlok rá, – úgy is gondolod.

S nem érted a különbséget,

ahogy, halkan, szomorúan mondom:

barátom . Ez a madár halott.

Ha tenyeredbe veszed

apró törékeny testét,

nem látod-e, hogy még

holtában is mily szép ?

Nem érzed át mily csodák

történtek meg addig

míg tojásából kikelve

repülni kezdett e tollpihe?

Hogy puszta létezése

szárnyalása, éneklése

mennyi örömöt lophatott

a földhözragadt szürke létbe.

S mennyire hiányzik majd,

hogy vele halt meg egy dallam

mit ? dalolt fenn a magasban,

s a szárnyaló szabadságból

meghalt vele egy kis darab

melynek szépségét megmutatni

fenn a magasban ? tudta csak.

Döglött madár . – mondod,

pedig barátom tévedsz !

e kis csoda, ez a madár,

                      Halott !