Csillagok
Fényeim csupán, csillagok,
az enyém, mind érted ragyog!
Mégis miféle csillagok?
Lásd, épp a könnyeim azok
szememb?l szállnak el messze,
felaggatom az egekre,
ahogy megül friss hajnalon
harmatcsepp a virágokon!…
Hullattam bel?lük sokat
sanyarú sorsom miatt!
És mennyit szétszórtan hagyok,
a világ vándora vagyok!
Hullatom könnyem a gyászért…
Az áhított boldogságért
óh, most legszebb két könnyemet,
?k csupán kett?nkért fénylenek!
Stelele
De la mine pan’ la tine
numai stele si lumine!
Dar ce sunt acele stele?
Sunt chiar lacrimile mele
Ce din ochii-mi au zburat
Si pe cer s-au aninat
Cum se-anina despre zori
Roua limpede pe flori!…
Varsat-am multe din ele
Pentru soarta tarii mele!
Multe pentru cei ce sunt
Pribegiti de pamant!
Multe lacrimi de jelire…
Iar de dulce fericire
Ah! Varsat-am numai doua,
Si-s luceferi amandoua!
Sevilla, 1853
Legutóbbi módosítás: 2019.07.09. @ 15:18 :: Koosán Ildikó
