2005-ben a IX. kerület rehabilitációs területének közepén, a T?zoltó utca üresen álló orvosi m?szergyárában vertek tanyát. Európai minták után létrehozták az itthon els? független m?vészeti központot, a T?zraktárat, ahová mindenkit befogadtak, aki alkotni, próbálni, bemutatni, el?adni vagy csak találkozni akart. Többszáz program, egy névváltás és két évi pezsgés után a csapat kiszorult a telepr?l. 2008 nyarán újrakezdték a munkát, a város közepén, egy Heged? utcai egykori iskolában nyitották meg az új T?zrakteret.
A csapat vezet?je, Balla Zoltán képz?m?vész szerint a kés? romantikus m?emléképületb?l és egy újabb, modern tömbb?l álló együttes éppen megfelel a célnak: a terek alkalmasak arra, hogy m?termekként m?ködjenek, mellette táncos és színjátszó csapatok próbáljanak, esténként koncertek, civil programok legyenek, bejöhessenek a város lakói a baba-mama kluboktól az építésztalálkozókon át az alternatív estekig bármire – ingyen. A T?zraktér alapítói ugyanis a kultúrát alapvet? emberi jognak tartják, amiért nem kell fizetni, ami mindenkinek jár, és amit bárki m?velhet.
A „kreatív góc” tehát a Terézvárosba került. Nem volt szükség házfoglalásra, az egykori iskola már hat éve üresen áll, eladása jogi procedúra miatt hosszasan húzódik. Az önkormányzat el?ször csak a nyárra, majd a következ? tavaszig adta át a házat a független csoportnak, ?k pedig profit nélkül, pályázatokból és támogatásokból szerzik meg az ingyenes m?ködtetést biztosító forrásokat. A Terézváros néhány éve friss, eleven kulturális életet él, a Zeneakadémia és több f?iskola közelsége, a Király utca most formálódó imázsa támogatja a T?zraktér szellemiségét.
A kultúra mai állapotában felt?n? jelenség ez a profitot teljesen kizáró intézmény. Nem csupán azért, mert ingyen kínál m?teremhasználatot az alkotóknak, vagy belép?jegy nélkül szolgáltat programokat az év majdnem minden napján. Inkább az életforma, a felfogás az, amiben saját utat jár: a kultúrában nem a pénzmozgást, hanem a lehet?séget ragadja meg, folyamatokat indít el és támogat. Közösségi kultúrát m?vel egy olyan pillanatban, amikor a közösségeknek szinte semmilyen valós tere nincs. Hálózatot épít, felvállalja az interneten szöv?d? kapcsolatrendszereket, de ehhez fizikai tért, helyszínt nyújt, ahol a kapcsolatok a virtuálison innen, a valóságban is létezhetnek. Magára vállal egy m?vészeti menedzser szerepet is, amikor az alkotóknak felajánlja az ott m?köd? hálózatot, a munka terét és a bemutatkozás lehet?ségét, de csak az els? 2-3 évben, amíg a m?vész beépül a hálóba, megtalálja a pályája számára fontos színtereket és szerepl?ket. Nem szilárd rendszert alkot, hanem rugalmasan idomul az igényekhez.
Az a forma, amit a T?zraktér létrehozott – bár hasonlók m?ködnek már Európa-szerte, Észtországban, Hollandiában vagy Franciaországban is – jócskán kitágítja a kultúra mai fogalmát. Amikor Frank O. Gehry amerikai sztárépítész még az el?z? helyükön ott járt, ráérzett annak jelent?ségére és felajánlotta, hogy ott készüljön kiállítás a munkáiról. Tárgyalások folytak arról is, hogy a kasseli Documenta egyik kihelyezett színtere a T?zraktér legyen. Központi támogatás és intézményesülés nélkül is benne vannak a kortárs m?vészet vérkeringésében. Tudják, hogy ehhez elég egy biztos hely és a hit, amely összefogja az egész általuk létrehozott rendszert. A hit még kitart, a hely egyel?re otthonnak mondható.
Szerz?: Götz Eszter Fotó: Mohai Balázs MTI
Forrás:kultúra.hu
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:33 :: H.Pulai Éva
