Fecske Panna : Félhomály

abszurd

 

A konyhában félhomály,

két szék között

a földön

hányadék remeg,

mellette vézna

asszonyi test,

ujjai között

szorongatja még

a törött üveget,

eszmélete rég

elveszett,

talán kóbor

szerelmek nyarán

kalandoz

rumban ázó agya,

minden más túlhaladt,

ő itt maradt

panelrengeteg

aprócska kaptárában,

szennyes rongyok

között,

valahol még ődöng

a tudat,

emberi mivolta

lágy naftalinban

a szekrénybe

zárva,

néha előveszi,

s olykor még

szépnek is mondható,

ritkuló alkalom,

akárcsak fogai,

ki tudja már

ki verte ki

őket,

nagy szerelmek

voltak,

csak valahogy

mindig elcsúszott a

konyha kövön,

vagy a fürdőkádban,

egy-egy pofoncsata

sietett,

padlót ne fogjon,

de szerették,

ez volt a lényeg,

lassan nem maradt

több barát,

csak a rum meg

a maflás(ok),

nyál csorog

valami szépet

vetít elé a delírium,

szép lassan csitul

a ritmus,

kihűlő testében

csak a szesz forr,

álmában jó éjt

csókot csókol

egy fess

huligán,

van élet

a rigor mortis

után.

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:09 :: Fecske Panna
Szerző Fecske Panna 250 Írás
Lehetne ide sok mindent írni, de a mi voltam az már nem érdekes, ami vagyok az még képlékeny, ami leszek azt még nem ismerem...