Vandra Attila : Másodszor halálra ítélve

Eszembe jutott egy régen olvasott novella. A f?h?s letölt 10 évet barátja meggyilkolásáért, s a börtönb?l kij?ve találkozik vele.

Megöli. A büntetést már letöltötte, így a történet. Engem azóta foglalkoztat ez az erkölcsi dilemma.

Nekem így állt össze.

 

Amint John Brown meglátta az ügyvédje arcát, már tudta milyen hírt jött közölni vele. Az elnök elutasította kegyelmi kérvényét. Elvesztette az utolsó esélyt is.

– Mikor? – kérdezte fakó hangon 

Az ügyvédje meghökkent. Aztán megkönnyebbülten fellélegzett. Egész úton a börtön felé azon töprengett, hogyan fogja közölni védencével ezt a szörny? hírt.

– A napokban átszállítják egy másik börtönbe. Itt nincs villamos szék. Nem lehet tudni melyik napon. Elsején hajnali öt órakor lesz. Azt a szót, hogy kivégzés ki se merte ejteni a száján

John Brown visszament a cellájába, s magába roskadt. Még van 10 napja, amíg még merenghet azon, hogy ki ölte meg állapotos feleségét és 9 hónapos kislányát. Ki volt az, aki egy 9 hónapos gyermeknek elvágja a torkát? Akinek a tettéért ?t halálra ítélték. „Aki ilyent tett, az meg is érdemelte volna, hogy halálra ítéljék!” – gondolta, visszaemlékezve arra a borzalmas látványra, ami a házában fogadta. Az a látvány, amelyet minden éjjel újra és újra megálmodott. S azt, amikor a rend?rség benyomult a házába, miközben ? épp a felsége szívéb?l kihúzta a kést. S azel?tt való nap csúnyán összeveszett vele, amikor tudomására jutott, hogy a felesége megcsalta… S ezt a szomszédok tanúsították. Még van 10 napja, hogy várja a halált, a kivégzését, amelyet nem érdemelt meg. Ha a halálos ítéletet végrehajtják, soha többé nem tudja bebizonyítani ártatlanságát. Az emberek úgy fognak rá gondolni, mint arra, akit vadállatnak nevezni sért? az állatvilágra nézve…

 

Henry McKinley, Florida állam ügyésze leült számítógépe mellé, s kezdte összehasonlítani a haldokló bérgyilkos vallomását a rend?rségi adatokkal. Sikerült rávennie, hogy valljon be mindent, hiszen neki már úgyis mindegy. Minden talált, apró lényegtelen részletekt?l eltekintve. Tehát a vallomás ?szinte volt. A tizediknél elborzadt.

Kett?s gyilkosság. A Velkov orosz maffiózó rendelésére. A n? évekkel ezel?tt szeret?je volt, s megszökött t?le. A féltékeny férj a f? gyanúsított. Alibije nincs, de tagad. Vádemelés. Visszautasítja a beismer? vallomást. Tagad, de minden ellene szól. Oka volt rá, hiszen felesége megcsalta, lehet a gyermek se volt az övé, a haláltokozó véres késsel a kezében találtak rá. Indulatos természet. Ennek ellenére a férj ártatlan volt! S halálra ítélték! Fellebbezés elutasítva, fellebbezés elutasítva, elnöki kegyelem elutasítva… – lapozott egyre kétségbeesettebben az elektromos dossziéban. A kivégzés elektromos székben 2007. szeptember elsején hajnali öt órára kit?zve. Úristen, ma van szeptember elseje. Ma volt… – d?lt hátra lemondóan. S az id?t nem lehet visszapörgetni, se a kivégzést nem lehet meg nem történtté tenni. Kivégeztünk egy ártatlan embert… El kellett szenvednie, hogy megölték kislányát, megölték állapotos feleségét, s mindezért még ki is végezték…

 

Aztán ösztönét?l sugallva az utolsó oldalra fordított, amely a kivégzési jegyz?könyvet kellett volna tartalmaznia. Ehelyett az utolsó oldalon ez állt:

2007. augusztus 29.-én a kivégzés helyére való szállítás közben a rabszállító autót megtámadták. A támadók Andreas Perettit, alias Mészárost, a Peretti-klán alvezérét akarták kiszabadítani, aki a kialakult t?zharcban meghalt egy támadóval és három rend?rrel egyetemben. John Brown egy társával, Patrick Johnsonnal együtt elmenekült. A bilincseikt?l sikerült megszabadulniuk. Közveszélyesek, fegyverre is szert tettek.

Els? pillanatban felszusszant. Nem végezték ki! De öt ember életével fizetett a John Brown által kapott esélyért. Mészárosra úgyis halálbüntetés várt. Aki ki akarta szabadítani az se lehetett ártatlan bárányka. Hidegvérrel ontották ki a rend?rök életét, csak hogy Mészárost kiszabadíthassák. De a három rend?r, akinek családja van… Ám ez megtörtént volna John Brown nélkül is. ? csak kapott egy esélyt. S most New York állam rend?rsége s az FBI is a nyomukban van, s nem fognak teketóriázni. Se neki, se Patrick Johnsonak nincs vesztenivalója. Mindkett?re a villamosszék várt. Ha megadják magukat, kivégzik ?ket. Kétségbeesettek, s fegyverük is van. S John Brown ártatlan.

Az ügyész felvette a kagylót, s telefonálni kezdett. Egy fél óra leforgása alatt sikerült elérnie a két szökött halálraítéltet üldöz? csapat f?nökét, Gregor hadnagyot. A mobiltelefonon keresztül heves t?zharc zaja hallatszott.

– Halló, hadnagy úr, Henry McKinley vagyok, Florida állam ügyésze. Azonnal szüntessék be a tüzet!

– Maga meg?rült?

– Nem. John Brown ártatlan.

– A Legfels?bb Bíróság is…

– Tudom, de perdönt? bizonyítékok vannak a kezemben, hogy nem ? követte el. Elfogtuk az igazi tettest, aki beismerte, hogy ? tette. Lesz bírói határozat is, de addig is szüntessék be a tüzet, amíg ezt elintézzük. Lesz perújrafelvétel.

– Már halott kellene legyen. Jókor jön ezzel.

– Beszéljen vele, hogy adja meg magát.

– Feltételezzük, igaza van. De ha most Ön lenne John Brown, s a megafonba én azt mondanám, hogy adja fel magát, mert lesz perújrafelvétel elhinné nekem? S mit remélne az új pert?l, bízna az igazságszolgáltatásban, miután már egyszer ártatlanul halálra ítélték, méghozzá joger?sen? Egyébként is azóta sok minden történt, amir?l nem tud.

– A szökése igazolható. Nem ? tervelte ki. A Peretti-klán m?ve. ? csak kihasználta az esélyt. Ártatlanul ítélték halálra. Ha nem szökik meg, ma már halott lenne. Önvédelem.

– S közben meghalt három rend?r…

– Akiket nem ? l?tt le.

– Én nem vennék mérget rá. ? is l?tt a rend?rökre.

– Önvédelemb?l. A rend?rök l?ttek rá, s tudta, hogy ha feladja magát, kivégzik. Nem volt választása, ha élni akart.

– Két rend?rt ma is meghalt.

– Úristen! – rémült meg az ügyvéd. – Talán nem ? volt, hanem a társa…

– A társa fél órája halott már. Amíg nála volt a fegyver, egyetlen rend?r se sérült meg. Azután ? vette át, s ? pontosan tud célozni. Az ? kezét?l haltak meg, semmi kétség. 

– Ha nem ítélik tévedésb?l halálra… mindez nem következik be…

– Ügyész úr, ha beállt az ügyvédjének, s továbbra is fel akarja menteni, akkor majd beszéljen ön a mellettem holtan fekv? két kollégám feleségeivel is három árván maradt gyermekükkel. Magyarázza majd el nekik, hogy kötelességüket végz? férjeik gyilkosát miért engedi szabadon. – Az ügyész még hallotta, amint a hadnagy megafont kér, majd megszakadt a vonal.

Az ügyész leroskadt a székre. A kett?s rend?rgyilkosságért szintén halálbüntetés jár… Mit tehetett volna John Brown, hogy elkerülje a halálbüntetést, miután ártatlanul halálra ítélték, de úgy, hogy közben rend?rt se kelljen ölnie? S esküdt legyen a talpán, aki azon bizonyítékok fényében nem találta volna b?nösnek. Ki a felel?s mindezért? S f?leg mi itt a megoldás? Lehet halálra ítélni valakit, akinek nem volt választása? Milyen igazságos ítélet születhetne még itt, amit?l a rend?rök családja és a közvélemény se háborodna fel?

 

 

Legutóbbi módosítás: 2008.12.31. @ 11:50 :: Vandra Attila
Szerző Vandra Attila 746 Írás
Fő foglalkozásom minden lében kanál. Vegyészmérnöki diplomával sok mindennel foglalkoztam, a legkevésbé a mérnöki életpályával, amelyet otthagytam, miután két évet lehúztam a feketehalmi „színes pokolban.” Azóta főállásban kórházi biokémikusként dolgozom, de másodállásban tanítottam kémiát, biokémiát, fizikát, vitatechnikát és kommunikációelméletet. Önkéntes „munkahelyeim” és hobbijaim még színesebbé teszik a foglalkozásaim palettáját. Számomra meghatározó volt a vitamozgalommal való találkozásom, mely után dominóeffektusként következett a meggyőzéselmélet, pszichológia (tranzakció-analízis) matematikai és pszichológiai játszmaelmélet, neveléselmélet, konfliktuskezelés… lehet valami kimaradt. Hobbijaim: a főzés, természetjárás, utazás, fényképezés, történelem, nyelvészet, az unokázás, és ja persze, szinte kihagytam: az irodalom! Maximalistának tartom magam, amihez fogok, azt szeretem jól végezni, de nem vagyok perfekcionista. A tökéletességtől hidegrázást kapok. Hiszem, hogy egy írónak nem az a szerepe, hogy tükröt mutasson a a társadalomról. Arra ott vannak a hírműsorok. Sokkal inkább az, hogy elgondolkoztassa az olvasót. Egyes írásaim “befejezetlen” , nyitott végével pont ez a szándékom.