Olykor bezárt csendre lépek,
kattan a zár, várlak téged,
némán megigéz a tükörképed.
Máskor kékben ringatózom,
mint egy teknőc, lomhán úszom,
levetkőzöm a hullámaidban.
Vörös tangó, démoni tánc,
hempereg a lágy ágyvarázs,
hengergő öröm foszlányaiban.
Imbolyog a sólámpa-fény,
szendereg a szédülő éj,
elcsitult hiány pihenőre tér.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 12:52 :: Szabó Edit Irma