némi protkó,
némi J.A. is,
meg latin
Pro Tézis
Nézhetem ezt a tolongást a h?si halálért,
Leshetem mások bújását, mint magamét?
Atyai barátom ildomosan haldoklik, ahogy
Kell nyolcvan fölött, ha elvégre egészséges
Az ember, csak a stroke, és ödémás a láb meg a szív,
Balra a szem látásmezeje vakvilág vagy jöv?.
– Az agglegény úgy él, akár egy herceg – mondta nemrég -,
És úgy hal meg, mint egy koldus – fejezte be;
Majd el?adott nyolcvanadik évéb?l egy gáláns kalandot,
Amit pornográf részleteiért magam el?tt is titkolok.
Ez lenne hát az az ember, kit apám tanított járni
Vagy ötven éve, mert olyan gyomorm?téte volt,
Mi után lépni is elfelejtett; apámat soha, pedig
Harminckilenc éve, hogy nincsen már, mert a vérrák
Felfalta mindazt, mit lehetett. Ez lenne hát pótapám,
A szeretet jogán úgyszólván protézises apaprotézisem,
Aki jelzi: van nekem is még huszonhat évem, ha el?bb
Nem jön az elhülyülés, de Isten ments, de mens mentis;
Valahogy így tanultuk egykor, és a latin neki és nekem
Majd’ ugyanoly régi és halott, mint leszünk mindjárt.
Végül is kortárs nyelv az, f?leg, ha erkölcs szólana rajta,
Érthetetlen, avíttas, nem vitás, ez életes vítás korban,
Amikor az újnál nincs értékebb érték, s ahhoz is csak
Árleszállításban, ha jutunk mi, mai magyarok.
Legutóbbi módosítás: 2008.12.13. @ 22:17 :: Petz György
