H.Pulai Éva : Párkapcsolat vagy ââ?¬Å¾pár-kapcsolatââ?¬??

Faragó Melinda pszichológussal, asztrológussal beszélgettünk a most megjelent Szenvedélyek forró ketrece cím? könyvér?l, ami egyedi és egyedülálló, hiszen ebben a m?fajban ilyen még nem volt a könyvpiacon.

 

Ha van örökzöld téma, akkor azok közül biztosan tudhatjuk, hogy az egyik a férfi-n? viszony, ami akár néha iszonnyá is fajulhat. Nem hiába, hiszen a legnagyobb misztériumok egyike; s valójában minden az, ami az életünkben a teljességhez, boldogsághoz közelebb vihet. Persze ezt önmagunkban realizálhatjuk és igazán önmagunktól, ám mégis együtt, egymás által egymásért, egymást tükrözve, a másiktól is tanulva, együtt fejl?dve, végeredményben saját magunkért és mindenkiért.

Ez utóbbi azért is igaz, merthogy mindannyian tapasztalhatjuk, hogy lényegileg „Egy” helyr?l jövünk és „Egy” felé tartunk. Csakhogy közelebb jussunk valódi természetünkhöz, avagy tenmagunkhoz, azért valamit tennünk is kell, hogy ne legyünk felek, s ezáltal ne féljünk annyira, hanem közelebb jussunk a teljességhez, ami persze legalább annyira félelmetes olykor, mint amilyen mélyen belül arra vágyunk. Ám úgy t?nik – hiszen mutatja az emberiség hosszú tapasztalata -, befelé nézés, tudatosulás, önismeret nélkül mindez nem megy, ahogy a társkapcsolatok szekere sem, különösen akkor, ha csak az egyik húzza, vagy még inkább, ha kétfelé… S miután józan paraszti ésszel belátható, hogy végül is az egész életünk egy tapasztaló ismeret, önébredés, miért lenne ebben kivétel a létünket kiegészít?, dinamikus polaritását megjelenít? párkapcsolat?

– S?t mi több, itt lehet emberi értelemben igen sokat fejl?dni. Hm…, olykor ezért is olyan nehéz. S ha már létünk dinamikáját említettem, elárulom azt is, hogy aminek és akinek apropóján végül is tollat ragadtam, az egy olyan könyv, ami éppen most került ki a könyvespolcokra, s annak egy olyan szerz?je Faragó Melinda személyében, aki azt vallja magáról, hogy „ a szenvedélyek fontos szerepet játszottak az életében, mint hajtóer?, pozitív és negatív értelemben is, és inspirálták könyve megírásában olyannyira, hogy ez a m? címében is megjelenik, nevezetesen: Szenvedélyek forró ketrece”. A nemrég megrendezésre került könyvbemutató sajtótájékoztatóján pedig arra a kérdésemre, hogy „Mit jelent véleménye szerint a szenvedély az emberi fejl?désben azt válaszolta, „Szerintem a szenvedélyek az emberi fejl?dés hajtóerejét jelentik és ne csak a szerelemre, párkapcsolatra gondoljunk, hanem a kreativitásra is.” – S teszem hozzá én, hogy életér?l vallva Melinda elmondta, hogy mindent amit csinált, szenvedéllyel tette.

El?ször a sportot, ami bizony összefüggésben volt a személyes érzelmi szenvedélyességével is, ugyanis elmondása szerint el?ször nagy hévvel rajzolt, majd egy sportoló fiú iránt érzett szerelme vitte ?t a Dózsa Sportklubba azzal a szándékkal, hogy hátha észreveszi ?t a szeretett férfi. Majd ott, hogy a közelébe kerülhessen, sportlöv?ként kezdte pályafutását, s bizony szenvedélyesen célba is talált, no nem úgy, hogy tet? alá került volna végre a szerelem, hanem úgy, hogy kibontakozott sportolói tehetsége és kit?n? eredményeket ért el eme sportágban. Kés?bb érzelmi töltése újra a képalkotás felé vitte, csak már elektronikus formában; fényképészetet tanult. S mivel a sport élete része volt, fölmerült benne az a gondolat, hogy sportfotós lesz. Élénk teremt? képzeletével és teszem hozzá sorsteremtésével hamarosan viszontlátta els? eredményeit: újságokban a címlapon és könyvekben illusztráció formájában. Majd ezt követ?en az életenergiát adó érzelmi motívációja a családteremtés irányába vitte.

A házastársi szerep és az anyaság sokkal inkább személyes témák felé és befelé fordította már csak praktikus értelemben is hiszen ez a pálya bizony sok id?t és energiát, figyelmet visz alapvet?en kívülre. Azonban ahogy a sajtótájékoztatón is említette mindig is szeretett „varázsolni” azonban nem „thomas manni mágusként”, hanem fehérmágusként az embereket segítve. S akinek ugyebár er?s a vágya, s a teremt?ereje, magához is vonzza a lehet?séget. Úgy is mondhatnánk kicsit spirituális értelemben, hogy amire mélyen belül igazán vágyunk és egyébként is sorsunk, azt létre is hívjuk. Még a Délszláv háború idején egy horvát származású embert?l megismerte az asztrológia tudományát, és mint eddig mindenbe, szenvedélyekt?l f?tötten bele is vetette magát annak tanulmányozásába és gyakorlásába. Ezzel párhuzamosan különböz?, az embereket önismeretben segít? terápiákat tanult, majd – az asztrológiát gyakorlóként – elvégezte a pszichológia szakot a Miskolci Egyetemen.

Ugyancsak elejtett mondata volt a sajtótájékoztatón, hogy „csak két évet birok ki tanulás nélkül”, úgyhogy kicsikét olyan nekem az életpályája, amire könnyen szokták mondani: „A jó pap is holtig tanul.”. Noha a pap a Nyilas szimbóluma – szól ki bel?lem az asztrológus –, Melinda – talán megengedi, hogy eláruljam – ugyan Oroszlán szülött, innen ez a sok életer? és kreativitás, a Nyilas érdekeltsége is van. Majd pszichológus-asztrológusként egyre több ember intim világába tekinthetett bele, asszisztálhatta végig emberek személyiségfejl?dését, s?t az utóbbi id?ben még a pszichodráma eszközével is.

N?ként pedig szintén magánéletének fordulataiból következ?en még inkább a mélyebb bels? összefüggések felé és a n?i sorsok irányába is fordult. Ennek ékes bizonyítéka, hogy mint a lélektan szakembere kifejezetten n?knek, a n?iség tudatos megélése és felszabadítása céljából önismereti kurzusokat is tart. Mindebb?l következ?en nem véletlen, hogy a n?iség elfogadása a szó érzelmi és szexuális értelmében is külön fejezetet kap könyvében. A társkapcsolat, szexualitás témájában rengeteg anyag, újságcikk, könyv, el?adás olvasható és hallható már. Amikor a tájékoztatón megkérdeztem Melindát, hogy ebben az óriási kínálatban mit érez a legfontosabbnak arról, amit?l egyedi és megismételhetetlen ez a m?, azt válaszolta, „pszichológus és asztrológus tollából egy teljes mértékben mindenki számára közérthet?, ám a lélektani lényeget teljes mértékben korrektül közl? és elmagyarázó m?vet szeretett volna írni”, ami – már én teszem hozzá – ismerve munkásságát és a szóban forgó könyvet nem nélkülözi a terápiás esetleírásokat és a saját maga által átélt élethelyzeteket.

S?t mi több, elárulok egy kulisszatitkot, a könyv írása közben többször említette, hogy a saját élettörténetének forgatókönyve mintha teljes mértékben párhuzamban állna azzal, ahol éppen tart a téma szempontjából a könyv írásában. Napjainkban – véleményem szerint- mindenképp nagyra becsülend?, ha valaki észreveszi az id?k szavát, s így adott esetben a könyvpiacon hézagot tölt be. Ahogy az is, hogy valaki vállalja az árnyoldalát saját életének buktatóit, azt hogy hogyan és mib?l tanult, hisz nem rejti véka alá a szerz?, hogy bizony ? is megélte az elhagyott feleség szerepét is. Nem is beszélve arról, hogy ha valaki önmagában úgy asztrológus, hogy van egy emberképe, ismeri az ember személyiségének m?ködését, illetve valaki úgy pszichológus, hogy nyitott a spiritualitás, a transzcendens irányába, s?t a szó legnemesebb értelmében holisztikusan is gondolkodik, jómagam kivételes értéknek tartom.

Természetesen az is – ahogy a könyv ismertet?jén elmondta – a célja, hogy mindenkihez eljusson aki csak nyitott arra, hogy a férfi n? kapcsolatról, annak szexuális érzelmi lélektani összefüggésér?l szakmailag korrekt, ám mégis a hétköznapi ember számára kézzel fogható módon olvasson. Mindezt nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy „a szenvedélyek forró ketrecéb?l” valóban kiszabaduljunk valódi természetünk irányába, ami a szabadság, a tudatosság, ezáltal a szeretet. S hogy emberi kapcsolatainkban és jelen esetben a párkapcsolatunkban az intimitást, ?szinteséget, bizalmat építsük, hiszen csak így töltheti be a párkapcsolat azt a funkcióját amiért az egyáltalán mind lélektani, mind spirituális értelemben létrejön.

Ezt szépen kifejezi számomra a könyv hátsó borítóján található megállapítás. „Tehát mit?l is lehet jó egy házasság? A válasz lényegében egyszer?: a tagjai éretten, manipulációktól mentesen, ?szintén és feln?ttként tudnak m?ködni benne, persze, mindenki saját egyénisége szerint. Ez nem azt jelenti, hogy nem lehetnek mélypontok. A jó házasság nem attól jó, hogy jó, hogy nincsenek benne krízisek, hanem attól, hogy a felek képesek ezen túljutni, ezáltal folyamatosan er?södni. De ezért tenni kell, sokat, és folyamatosan.”

 

Forrás: www.kulturpart.hu

 

Legutóbb szerkesztette - H.Pulai Éva
Szerző H.Pulai Éva 1135 Írás
A H. a nevem előtt, csak egy megkülönböztető jel, hogy ne keveredjenek össze a hírösszeállítások a firkáimmal. *Pulai Éva