havas homlokán sápadt fény
ücsörög szomorún
szemeiben messzeség,
végtelen utak csillagpora,
egy szem konzum a tenyerén
piszkosszürke falak között,
tán észre sem veszi már…
így kuporog tolószékén
valaha volt idők
igéző
végzet asszonya
Legutóbbi módosítás: 2008.12.28. @ 20:49 :: Fecske Panna
