Kis kiegészítés az els? részhez.
Nem említettem, hogy a mesterséges nyelveknek se szeri, se száma. Történtek kísérletek az Eszperantó megreformálására, egyéb, széles körben terjeszteni, alkalmazni kívánt MNY-ek is napvilágot láttak, és persze számosat alkottak meg pusztán hobbiból, szórakozásból.
A Harry Potterhez kapcsolódó részhez megemlíteném, hogy a könyvben nemcsak a párszaszó (a kígyók nyelve) kapott helyet: számos egyéb nyelvre is történt utalás (troll, halandzs, stb.). Egy szót pedig megismerhettünk a koboldok nyelvéb?l is: ez pedig a „bladvak” (csákány).
A D?ne ciklusból is megemlítenék pár példát, a teljesség igény nélkül, persze, hiszen Frank Herbert, az író, az els? könyv végén csaknem harminc oldalas szójegyzéket közölt, ahol részben a fremen és egyéb nyelv? szavak jelentését, magyarázatát adja közre. Példaként álljon itt néhány szó:
El-sayal: homokes?; annak a pornak a kihullása, amelyet közepes magasságba (körülbelül 2000 m-re) vitt fel egy coriolis-vihar.
Faufreluch: az Impérium er?szakkal fenntartott merev osztályrendszere.
Aql: a gondolkodás próbatétele
Csomurki: (egyes dialektusokban musky vagy murki), italban beadott méreg
Mahdi: a fremen messianisztikus legendában „Az, Aki a Paradicsomba Vezet”.
Bemutatnék egy példát a Klingon nyelvb?l is.
A példából látszik a Klingon nyelv atonális, nyers hangzása, illetve az, hogy el?szeretettel alkalmaztak különféle ragokat és képz?ket; így egyetlen szóval egész mondatokat tudtak kifejezni.
Bel – elégedettnek, boldognak lenni
Mubel – örömet okoznak nekem (?k)
MubellaH – örömet okozhatnak nekem
MubellaHtaH – még mindig képesek örömet okozni nekem
A Klingon nyelvet 1985-ös publikálása óta csaknem ezren tanulták meg bizonyítható módon.
Térjünk rá JRR Tolkien munkásságára.
Ahogy azt már említettem, és utaltam rá a szerz? saját szavaival, Tolkien nyelvei egyértelm?en irodalmi indíttatásúak voltak; a nyelvek létrehozása, felvázolása után alkotta meg hozzájuk a mitológiát, magát a történetet, amelyben rendkívül lényeges szerepet kaptak a nyelvek. Tolkien nyelveivel sokan és sok szinten foglalkoznak; a lelkes amat?rökön át egészen az egyetemi tanszékekig, sokan csak egy-egy nevet szeretnének lefordítani, mások hosszabb szöveget, verset, stb fordítanak. Természetesen a témával kapcsolatban számos kérdés felmerül.
Hány nyelvet is alkotott meg Tolkien?
Ez a kérdés meglehet?sen nehezen megválaszolható; hiszen, ha ragaszkodunk a nyelv meghatározásához, mint teljesen funkcionáló, kommunikatív eszköz, akkor egyet sem. Viszont ha onnan indulunk ki, hogy nyelvtan és szókincs megalkotásával létrehozott kommunikációra alkalmas homogén rendszereket, akkor azt kell mondanunk: számosat. A kérdés megválaszolását nehezíti az a körülmény, hogy Tolkien számos alkalommal revidiálta korábbi nézeteit, megváltoztatta a szókincset, a fonológiát, a nyelvtani rendszert: ennek eredményeképpen néhány – eredetileg azonos – nyelv olyan mértékben eltávolodott egymástól, hogy gyakorlatilag két különböz? nyelvként kell ?ket értelmeznünk; lásd a korai „Qenya” nyelvet, amelyb?l a professzor kifejlesztette a Gy?r?k Urában használt Quenya nyelvet.
Meg kell említenünk, hogy a tünde nyelvek esetében Tolkien egy primitív tünde nyelvet alkotott meg el?ször szótövekkel, amelyb?l kiindulva, különféle fejl?dési fázisokon átmenve számos tünde nyelv alakult ki, amelyek, noha természetesen a közös eredet miatt „rokonságban” álltak egymással, nagymértékben eltávolodtak egymástól.
Ami igazán zseniális volt Tolkient?l az, hogy nemcsak a nyelvek fázisaival foglalkozott, hanem a küls? fejl?déstörténetet is megalkotta: az a tulajdonképpeni tolkieni mitológia. Erre kit?n? példa a Sindarin és a Quenya nyelv: noha eredetileg egy közös nyelvet beszéltek, a sokezer éves különélés következtében a két nyelv oly mértékben eltávolodott egymástól, hogy amikor a tündék (a Sindarint beszél? Sindák és a Quenyát beszél? Noldák) újra találkoztak egymással, egész egyszer?en nem értették meg egymás nyelvét. (Erre természetesen az él? nyelvekben is találhatunk példát: a germán nyelvcsaládhoz tartoznak a norvég nyelvek, pl. a bokmal és a ranamal, valamint a német is, ám ma már képtelenek egymást megérteni.)
Visszatérve a kérdéshez, a kidolgozottság is nehezíti annak megválaszolását. A viszonylag jól kidolgozott Quenya és Sindarin mellett (folyamatosan b?vül? több ezer szavas szókincs és használható, részletes nyelvtani rendszer) létezik a Telerin, Doriathrin/Ilkorin és a Nandorin tünde nyelvek, amelyek szókincse harminctól pár százig terjed, emiatt használhatóságuk rendkívül behatárolt (mindemellett csak a Telerin nyelvb?l áll a rendelkezésünkre értelmezhet? szöveg, a Quenya és a Sindarin mellett). Az Adúnaic (Númenori) nyelv nyelvtana jól kidolgozott, ám alig 200 szavas szókincse nem elegend? kommunikatív funkciók betöltésére. Hasonló a helyzet a Khuzdúl (törp) és a nyugori (Westron, vagy általános) beszéddel is. Néhány egyéb nyelvre jószerével csak utalások történtek, igen kevés töredék áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy azokból nyelvtani szabályszer?ségeket vonhassunk le, illetve használható szószedeteket alkossunk meg. Ilyenek például a Valarin, a Fekete beszéd, az Orkok és az Entek nyelve. A Rohír nyelvet Tolkien az óangolhoz hasonlította. Aközépföldi nyelvrendszerben úgy adta vissza , mint ami ugyanolyan „nyelvi” távolságra van a Közös Nyelvt?l, mint amilyenre az óangol/angolszász a modern angoltól.
A fentieket összegezve elmondhatjuk, hogy Tolkien kett? nyelvet dolgozott ki, amelyek viszonylag használhatóak, és körülbelül 8-10 nyelvet, amelyre minimális szókincs és nyelvtani anyag fellelhet?, illetve további négy, amelyekre csak töredékek, néhány szó utal, illetve csak a megemlítés szintjén szerepelnek.
A Quenya és a Sindarin
A Quenya a Noldák nyelve volt, ez volt az els? nyelv, amit írott formában lejegyeztek (Tolkien számos abc-t és írásmódot alkotott meg; ezek közül megemlíteném a Sarati és a különféle nyelvekre alkalmazott Tengwa írásmódot). A Quenya nyelvtan és a kiejtés alapja egyértelm?en a latin és a finn nyelvek voltak, noha számos más hatás is érezhet? benne. Tolkien mitológiájában a Quenya egyfajta „tünde-latinná” vált; ünnepségeken, szertartásokon kívül jószerével sehol sem használták. (Thingol király tiltotta meg a használatát, lsd.: Szilmarilok). Mindazonáltal a Quenya volt Tolkien kedvence, messze ez a legkidolgozottabb nyelv, körülbelül 3000-3500 szó, elég jól kidolgozott nyelvtan, emellett több vers, mondat és szövegrészlet, fordítás áll a rendelkezésünkre, amelyek segítségével jobban megismerhetjük a nyelvtani struktúrát.
A Sindarin a középföldén él? Sindák (Szürketündék) nyelve volt, amely rokon a Quenya nyelvvel, a sok ezer év távlatában azonban annyira eltávolodtak egymástól, hogy nyugodtan nevezhetjük egy másik, teljesen önálló nyelvnek. A Sindarin nyelvtan és hangzás alapja a welszi nyelv volt (Tolkien másik kedvence). Körülbelül 2000-2500 szavas szókincs, jól kidolgozott nyelvtan és a Sindarin esetében is számos vers, szöveg, fordítás áll a rendelkezésünkre.
Pár szót hadd mutassak be Quenya és Sindarin nyelven: látni fogjuk a hasonlóságot, és persze a különbséget is.
Dics?ség: Alcar (Q) és Aglar (S), ragyogás: Calima (Q) és Galad (S), ló: rocco (Q), roch (S).
Talán még célszer?bb pár kiragadott szó mellett a számokat bemutatni: a táblázat megmutatja az ?si, primitív tünde gyököt (els? szó), a második a Quenya és a harmadik pedig a Sindarin megfelel?t.
Egy: MINI, mine, min
Kett?: AT(AT), atta, tad
Három: NEL(ED), nelde, neledh
Négy: KÁNAT, canta, canad
Öt: LEPEN, lempe, leben
A fenti példákból látható, hogy noha egyértelm?en más a hangzás és a képzés, a közös gyökök, szótövek felismerhet?k.
Tulajdonképpen a két nyelv biztosan hozzájárult a m? sikeréhez. Megismerésükkel közelebb juthatunk Tolkien világához, jobban megérthetjük azt, és, amint arra már utaltam, valahogy az egész hihet?bbé, hitelesebbé válik, vagy ha úgy tetszik jobban „bele tudjuk magunkat élni a történetbe”.
Tolkien nyelveinek mai fejl?dése
A rendelkezésünkre álló anyagok mellett természetesen – és szerencsére – folyamatosan dolgozzák fel a még kiadatlan nyelvészeti anyagokat is. Tolkien hagyatéka több ezer oldalra rúg; ezeket rendszerezik, tanulmányozzák, és bizonyos id?közönként közreadják az eredményeket (Parma Eldalamberon és Vinyar Tengwar folyóiratok).
Természetesen más úton-módon is fejl?dik a nyelv(ek). Hiszen vannak használói – noha nem „tündék”, hanem a köztünk él?, hús-vér emberek, akiket magukkal ragadott Tolkien egyedülálló világa. Számtalan próza és versfordítás született már eddig is, az interneten nagyon sok remek alkotás olvasható ezeken a nyelveken.
Nyilván szükség van némi „nyelvújításra” is, abban az értelemben, hogy bizony sok fontos szó hiányzik.
Itt azonban kétféle nézet ütközik. Az egyiket jobb híján „ultraortodox” nézetnek nevezném: ?k azok, akik csakis kizárólag azokat a szavakat fogadják el, amiket Tolkien valóban leírt; elutasítanak minden egyebet, még azokat is, amelyek a meglév? szabályokon alapulnak (pl.: szóösszetételeket). Igazuk van természetesen annyiban, hogy elképzelhet?, hogy Tolkien teljesen másként gondolta.
A másik ág az „ultraliberális”, ami gyakorlatilag szinte mindent megenged. Vagyis „hasból” bármilyen szót létrehozhatunk, esetleg egy kis magyarázattal, „megideologizálással” körítve.
Jómagam valahol a kett? között állok, bár bevallom, az ortodox nézet közelebb áll hozzám. Lehet, hogy a Greyelven Company nevezet? szerepjátékos oldal kit?n? szerepjátékot kínál (RPG), ám az általuk kidolgozott „tündenyelv” gyakorlatilag egy katyvasz… keverék, mindenféle szabály és rendszer nélkül, nem nevezhet? se Quenyának, se Sindarinnak: tulajdonképpen nem autentikus, hanem önkényesen összeválogatott valami. Fan fiction; semmi több.
Személyes véleményem az, hogy a meglév? nyelvtani, morfológiai, fonológiai szabályok figyelembevételével LEHET létrehozni új szókapcsolatokat (esetleg: szavakat), de csak akkor, ha valóban nem ütköznek semmivel. Minden további nélkül el tudom fogadni a „liehostale” (népgy?lés) összetett szót (Dr. Ferencz Tamás – Amanibhavam szóösszetétele), míg komoly gondjaim vannak a „hísenna” szóval. El?bbi szinte mindenki számára ugyanazt jelenti: logikus, értelmes. A második viszont egy svéd kifejezésnek a tükörfordítása: szó szerint „be a ködbe!” – a svédek így koccintanak, illetve így mondják, hogy „egészségedre”. Lehet, hogy a hísenna szó szépen hangzik, nyelvtanilag, fonológiailag sincs vele semmi probléma, ám a jelentés számomra túlságosan elrugaszkodott: a svédeken kívül senki sem fogja megérteni.
A fentiekkel csak azt szerettem volna megmutatni, hogy szükség van arra, hogy a nyelvet fejlesszük, ám véleményem szerint ki kell küszöbölni a vadhajtásokat, az önkényes módosításokat. Egyfajta nyelvóvás.
A Namárie c. Vers elemzése
Az alábbiakból látni fogjuk, hogy a tünde nyelvek nem egyszer?ek, semmiképpen nem egyfajta „tünde-eszperantóként” kell rájuk gondolnunk. Tolkien szándéka egyértelm?: a versb?l is látszik, hogy bizony nem egy egyszer? nyelvr?l van szó, – Tolkien egész életében dolgozott rajta, finomította – hanem egy rendkívül összetett, kidolgozott „alkotásról”, amely arra is alkalmas, hogy próza mellett verseket is írhasson az ember. Maga a kidolgozottsága a nyelvnek is nagyon fontos tényez?, hiszen Tolkien a tündéket csodálatos és halhatatlan lényekként teremtette meg fantáziájában, akiknek bölcsessége, szépsége messze meghaladja a földi halandókét. Így természetes, hogy a nyelvüknek is annak kell lennie: gyönyör?nek, különlegesnek és megismételhetetlennek, amely több ezer évszázadon át nagyon sok változáson ment át, ám közben finomult, csiszolódott és szépült. (Hasonló folyamat természetes folyamatként persze minden emberi nyelvben is lejátszódik, sajnos azonban nem feltétlenül csak pozitív változásoknak lehetünk tanúi).
A Quenya nyelvre jellemz? a ragozás, a toldalékok használata (így nekünk, magyaroknak némileg el?nyt jelent ez, szemben az angol nyelvet beszél?kkel), a Sindarinra pedig jellemz?ek a különféle mutációk (hangeltolódások).
Példaként álljon itt Tolkien egyik gyönyör? verse, a Namárie, amelyet Galadriel kesergése címen is ismernek; a fordítás Göncz Árpád munkája, a versbetéteké Réz Ádámé.
Ai! laurië lantar lassi súrinen,
yéni únótimë ve rámar aldaron!
Yéni ve lintë yuldar avánier
mi oromardi lissë-miruvóreva*
Andúnë pella, Vardo tellumar
nu luini yassen tintilar i eleni
ómaryo airetári-lírinen.
Sí man i yulma nin enquantuva?
An sí Tintallë Varda Oiolossëo
ve fanyar máryat Elentári ortanë
ar ilyë tier undulávë lumbulë
ar sindanóriello caita mornië
i falmalinnar imbë met,
ar hísië untúpa Calaciryo míri oialë.
Sí vanwa ná, Rómello vanwa, Valimar!
Namárië! Nai hiruvalyë Valimar!
Nai elyë hiruva! Namárië!
Ó! Hullik a szélben az aranylevél, s a hosszú évek száma végtelen, mint a fákon az ágaké! Úgy húznak el a hosszú évek, mint a fürge réti szél nyugatnál is nyugatabbra a büszke termen át, ahol a kék boltozaton a csillagok is megremegnek Varda szent és ünnepélyes énekét?l. Most ki tölti újra a kupámat? Mert Varda, a T?z szítója, s Csillagkirályn? az örökfehér hegyekb?l, fölemelte felh?kezét, minden ösvény homályba fulladt; s a szürke földr?l sötétség kúszik közibénk a tajtékos habokon, s Calacyria drágaköveit köd fedi örökkétig. A keletr?l jöttek most elveszítik, elveszítik Valimart. Ég veletek! Ti talán meglelitek Valimart! Ég veletek!”
Nézzük meg a Namárie vers két sorának nyelvi elemzését, amib?l kiderül, hogy valójában mennyire bonyolult, összetett és csodálatos alkotás ez a nyelv (Quenya), mesterm? a mesterm?ben.
Soronkénti elemzés.
Ai! laurië lantar lassi súrinen,
Ai: indulatszó, felkiáltásként értend?, „Óh”!. Laurie**: a laurea – aranyló – melléknév többes számú esete (a Quenyában egyeztetni kell az igét, a f?nevet és a melléknevet is). Lantar: a lanta – esik – ige jelen idej?, többes számú alakja. Lassi: a lasse – falevél – f?név többes számú alakja (látható, hogy a többes számú f?név miatt a lanta ige és a laurea melléknév is többes számba kerül). Súrinen: a súre – szél – f?név eszközhatározós esete, a szó végi –e- hang a Quenyában igen gyakran –i-re változik, amennyiben a szóhoz toldalék kerül, magyarra „szélben”-nek fordították. A szó szerinti fordítás így a „széllel” lenne – nem keverend? a társhatározós esettel, magyarban mindkét esetet a -val, -vel képz?vel fordítjuk – vagyis az egész sor: „Oh! Aranylón hullanak a levelek a szél által”.
yéni únótimë ve rámar aldaron!
Yéni: a yén – év – többes száma. A yén szó egyébként nem szoláris évre értend? – az a coranar – hanem a „hosszú évre”, ami a tündéknél 144 évet jelentett, tekintve, hogy ?k a 12 alapú számrendszert használták. Únótime: számolatlan, összetett szó, az –ú el?tag, – nem, -tlan, -tlen -, not ige – számol – és az –ima – -ható, het? – melléknévképz? tagokból álló kifejezés többes számú alakja. Ve: mint, úgymint. Rámar: a ráma – szárny – szó többes számú alakja. Természetesen a „szárnyak” itt egy szép költ?i kép Tolkiennél, egyértelm?en a fák ágaira, esetleg leveleire utal. Aldaron: az alda – fa – többes számú, birtokos-jelz?s (genitívusz) alakja. Érdekesség, hogy ebben az esetben a többes szám duplán is jelölve van, mert az alda szó birtokos esete az aldo (a szó végi –a-t felülírja az –o rag), a többes szám jele a –r, a többes számú birtokos esetet pedig az –on toldalékkal képezzük. Így a sor szó szerinti fordítása: „Az évek számolatlanok, mint a fák szárnyai.”
**laurie: a Parma Eldalamberon 17 száma szerint, az –ie gyakori absztrakt f?névképz?; gyakran használták egyfajta módhatározóként, így: „aranylóan”.
A fentiekkel pusztán az volt a célom, hogy bemutassam, mekkora szerepet is kap(hat)nak a mesterséges nyelvek az irodalomban – legalábbis egy részében. Láthatjuk, hogy nem elhanyagolható ez a szerep. Kiegészíti, er?síti és végs? soron „hitelesebbé” teszi az egész irodalmi m?vet.
Források:
http://www.uib.no/People/hnohf/
Akit érdekel a Quenya nyelv, a honlapomon – http://www.gportal.hu/portal/alcar/ – találhat nyelvleckéket, szótárakat, fordításokat és írásokat Quenya nyelvvel kapcsolatban.
Legutóbbi módosítás: 2008.11.12. @ 20:13 :: Rácsai Róbert