Fáradt betűk
Az utolsó levelet már régen kaptam
a papír is sárga az írás megkopott
a boríték rongyos, régen elszakadt
a postás tőled újat már nem hozott.
Az utolsó sorokat naponta néztem
a dőlt betűk rejtélye, az örök talány,
Lehet, hogy ők is ledőlnek pihenni,
gondoltam erre ma késő délután.
Emlékszem, mikor a sorokat írtad
a sok betű büszkén, délcegen állt
csak az utolsó sor végén volt jel,
ami dühösen toppantva kiabált.
Este megnéztem, elolvastam újra
és a sorok között lapult a lázadás
a szakítás árnyékát a falakra vetve
életedben eljött az utolsó állomás.
Ne menj még, kértem csendesen
és a dőlt betűk felkapták fejüket
a hulló szirmú virágok gyászukban
a vázában sem találták helyüket.
Persze egy papírnak mit beszélek?
a sorok mögött már nincsen szó
a kardvirág is elhervadt régen
és téged is elrejtett a koporsó.
Búcsúzóul lassan összegyűrtem
az évek óta őrzött sárga levelet
és a dőlt betűk sikoltva üvöltik
gyilkossá változott vérvörös nevemet.
Legutóbbi módosítás: 2008.11.11. @ 12:32 :: George Tumpeck
