Nap: 2008.11.06.

Esszé

Fogyik a betű!

2008.11.06. Pogány Gábor 2

Elkísértünk egy poétát, találkozni olvasóval s örültünk a könyvünnepnek. A poéta nem én vagyok…*     Az antikváriumok sátrait szeretem. Ott olcsóbb a nyomat. Hozzáférhető a betű.   Irodalomnak füstös romjairól keseregnek a köszöntők, a szónokok a betű utolsó napjairól [… Tovább]

Vers

Háló

2008.11.06. Kántás Balázs 0

A fény, akár egy pók. Kúszik a víz felszínén, túl a hóhatáron, szemhéjad alá, a hálóját oda szövi – Kék pókháló.

Elbeszélés

Tűz a tanyán -1.

2008.11.06. Avi Ben Giora. 11

Itt szeretnék köszönetet mondani Pápay Arankának – mindannyiunk Arijának -, aki segítségével ez az írásom megszülethetett! *      1.   Feketéék tanyája a legtávolabbi tanya volt az egész környéken, az első valamire való falutól jó tíz kilométerre. Az odavezető [… Tovább]

Vers

CHARLES SIMIC: A valami

2008.11.06. Kántás Balázs 3

– kortárs amerikai költ? – CHARLES SIMIC: A valami Itt jönnek éjjeli gondolataim mankókon, visszatérve mennybéli tanulmányútjukról. Amin gondolkodtak, ugyanaz maradt, ugyanolyan hatalmas és megérthetetlen.Anyám és apám valamit tudnak, úgymosolyognak egymásra a kandalló felett. A macska csak alszik tovább,a kutya [… Tovább]

Novella

Egy karosszék naplója

2008.11.06. Dabóczy Gergely 5

Sir Singleton már nem mai bútordarab volt. Eljárt felette az id?, ez meglátszott a karfáján, a párnázatán, és a huzaton, melyet viselt. Mégis, rendületlenül és h?ségesen szolgálta els? és egyetlen gazdáját.     Sir Singleton helye a könyvtárszobában volt a [… Tovább]

Egyéb

A fal

2008.11.06. Fischer Krisztina 2

  The Wall     Mikor a fal el?tt ücsörögve megláttam a gyerekeket futkározva, és a szüleiket mászó cuccban, arra gondoltam, ugyanazért vagyunk itt… A legszebb pillanatok akkor érnek minket, mikor testi, szellemi teljesítményünket a végletekig, megfeszített akarattal fokozzuk, hogy [… Tovább]

vegyes

A sírok ?rz?i

2008.11.06. Lucskai Vincze 12

ââ?¬Å¾ Mert a legárvább akinek még halottai sincsenekââ?¬Â¦ ” K.S.      görnyedtek már a sírok ?rz?i     az avar fölé zsugorodók                matató apró sepr?kkel               tábori széken            hangtalan egyre közelebb hajlanak             fedkövet csókol már             fáradt homlokuk   megpihennének  ágaskodó domboldalon   kapaszkodnak a fejfák             a csukló gyertyafénybe     és görnyed  a szélszórta [… Tovább]