Vandra Attila : Amikor az emberségesség kegyetlenebb a dzsungel törvényénél

Gondolatok a halálról…

A szöcske cirpelésére felfigyelt a rigó. Villámgyorsan odafutott, de a szöcske résen volt. Elugrott. Ám a második ugrásra már nem volt alkalma. A rigó cs?re lecsapott rá, végigropogtatta, s már élettelenül csúszott le a rigó torkán…

 

******************

 

Az ?z bágyadt volt. A máskor nedves orra száraz volt a benne bujkáló láztól. Talán épp ezért vette kés?n észre a közelg? farkas szagát. A tegnap még sikeresen rázta le, de akkor számára nagyobb el?nnyel indult az élet-halál versenyfutás, s akkor nem volt lázas. Az ?z mentette életét árkon-bokron át. Fájdalmasan csapta meg némelyik ág, s a töviseket se lehetett e menekülésben kikerülni. Egy cél volt csak, gyorsabban szaladni, mint az üldöz? fenevad. De ma a köztük lev? távolság egyre fogyott. A farkas els? ugrását sikeresen kikerülte hirtelen irányt váltva, de a farkas hamarosan újra a nyomában lihegett. S a második ugrását már nem vétette el. Az ?z elterült. A farkas metsz?fogai a torkába mélyedtek. Hiába próbált szabadulni, a fenevad fogai satuként tapadtak torkára, s a nyaki üt?eréb?l egyre folyt a vér. Percekig tartott a haláltusája, végül feladta a harcot. Még vonaglott egyet-kett?t már eszméletén kívül, majd kimúlt…

 

******************

 

Az öreg hímoroszlán feladta a fiatal vetélytársával a küzdelmet. Sérült bal válla miatt sántikálva menekült megaláztatása színhelyér?l. A háta mögött legy?z?jének hangja adta tudtára a szavannának, hogy új királya van a környéknek. Az öreg oroszlán még távolról visszapillantott egyszer volt háremére, melyben sok boldog percet élt át, majd elt?nt a bozótban. Ne lássa ?t senki, ne pletykáljanak a madarak róla. „Lám, lám, akit?l mindenki rettegett, az is talált legy?z?re.”

Estig ki se mozdult. Ám eljött az este, s a gyomra jelezte, hogy rég volt, amikor az utolsó falat antilop lecsúszott a torkán. Hej, haj! Most nincs, akivel csoportosan becserkéssze az antilopokat. Egyik megkergesse, s egyenesen a másik torkába szaladjon a zsákmány. Egyedül kell felvennie a versenyt a gyorslábú gazellákkal. Bivalypecsenye? Hát, arról örökre lemondhat. Pedig de finom az… Csak a válla ne fájna annyira… A negyedik sikertelen üldözés után feladta. Még az a kölyök varacskos disznó is elmenekült el?le. Majd holnap… Addig hátha elmúlik a vállán a fájdalom…

Már három napja éhezett. Végül arra fanyalodott, hogy rágcsálókat ásson ki a földb?l. A fenébe is, a mancsát nem erre találták ki, hogy patkányok után ásson vakondok módjára. De hát valamit enni kell. Hova jutott ? a szavanna királya… S de kicsik ezek a patkányok. Szinte több energiát emészt fel az utánuk való ásás, mint amit megszerez azáltal, hogy megemészti ?ket.

Kés?bb már a békászásra is ráfanyalodott. De hát ? naponta több kiló húst szokott megenni. Mi az egy béka…

Egyre gyengébb volt, s egyre kevesebb energiája beszerezni az önmaga becsapására való ennivalót. S ezek a sakálok? Tán csak nem kezdenek ki vele? Egyre gyakrabban kerülgetik. Mit akarnak? Nincs zsákmánya, amit elraboljanak t?le! Hej, a családjukat meg se merték közelíteni! Látott ? már olyant, hogy a párduc elmenekült a hiénák el?l, inkább nekik hagyta a zsákmányát! De hát t?le mit akarnak? Neki nincs zsákmánya! Az egyik fiatal, vakmer? sakál túl közel merészkedett. Odacsapott. A sakál vinnyogva és véresen menekült el. A kör kiszélesedett. A feje fölött dögkesely?k köröztek. Türelmesen. Várták hogy kimúljon.

Végül már arra se volt ereje, hogy a sakálokat elkergesse. Az egyik megpróbálta megharapni. . Bágyadtan kapott utána. De a sakál elmenekült. Aztán a következ? kiharapott bel?le egy darabot. Aztán rászállt az els? kesely?…

 

******************

 

Az orvos gondterhelt arcáról a n? mindjárt tudta, hogy anyjával baj van.

– Van egy daganat a méhében. Nem tudom megmondani, hogy rosszindulatú-e, de mindenképpen ki kell venni, s a kórbonctani lelet majd megmondja. Azonnal beutalom. Holnap megoperáljuk. Valószín? teljes hiszterektómiát1 kell végezni. De ez majd akkor derül ki, ha felvágjuk.

A sebész épp csak akkora vágást ejtett, hogy a daganatot ki lehessen venni rajta. Gyakorlott mozdulatokkal szabadította ki a daganatot. Akkora volt, mint egy jókora ?szibarack. Amikor kivette, sóhajtott egyet lemondóan.

– Na, tovább nem vágunk itt már nincs mit tenni. Semmi értelme. Általános karcinomatózis.2 Tele van áttétekkel. Visszavarrjuk.

A lánya falfehér lett a hírt?l, bár számított rá, hogy rossz hírt hoz neki az orvos. Érezte, hogy a tegnapi „majd meglátjuk rosszindulatú-e” az inkább halogatás az orvos részér?l. De csak összeszedte magát.

– Mit lehet még tenni?

– Ebben az állapotban már se sugarazásnak, se kemoterápiának nincs értelme. Túl kés?n fedeztük fel.

– Mennyi van még hátra?

– Egy hónap, három… Ha er?s a szervezete, lehet fél év is tette hozzá egyáltalán nem meggy?z?en. – S mikor vihetjük haza?

– Körülbelül 10 nap múlva. De állandóan cserélni kell a kötést még utána.

Az operáció után nagyon gyengének érezte magát. Elég sok vért vesztett. Az, hogy egyre er?södött, bizalommal töltötte el. Az utolsó napokban már alig várta, hogy hazaérjen, hiszen ott a sok munka otthon. Ha egyel?re nem is tudja elvégezni, legalább felügyelheti a dolgokat. Elég rossz néven vette, hogy végül nem haza, hanem a lányához vitték.

– Anyuka, naponta kétszer kell a kötést cserélni, mellettünk jobb lesz. Apura nem lehet azt bízni.

Beleegyezett, hogy ideiglenesen ott legyen. Azt nehezen viselte, hogy ráparancsoltak, hogy maradjon ágyban. Amikor egyedül volt felkelt, mosogatott, teát f?zött… A seb eleinte szépen gyógyult, a sebész is meg volt vele elégedve. Csak a székletével ne lenne baj… Állandóan kúpot kellett tenni. S néhány napja még így se sikerült. Aztán egy fájdalmas pont jelent meg a hasán. A háziorvos azt ajánlotta, mutassák meg a sebésznek.

– Várható volt. – mondta a sebész. Egy áttétes daganat a végbelét elzárta, s a bele kifakadt. Egy sztomát3 alakítottunk ki, azon fog a széklet távozni. Szerezzenek be sztoma-zacskókat, azt kell majd naponta cserélni. Abba távozik majd a széklet. S ajánlom, hogy vegyék fel a kapcsolatot a Hospice alapítvánnyal. Ã??k a gyógyíthatatlan betegek palleatív4 ellátására szakosodtak.

Mivel annyira vágyott haza, s ha már naponta kétszer kijött a n?vér a Hospice alapítványtól, hazavitték. Még szerencse velük, mert a sztoma-zacskó a gyógyszertárakban hiánycikk volt abban az id?ben. Aztán kialakult még egy sztoma. Majd egy harmadik. Végül egy negyedik…

Így telt el egy év. Egy év után lebénult a lába. Feltehet?en egy daganat nyomta egyik ideget. A sztomákba már belenyugodott, de rettenetesen szenvedett az ágytáltól. Hogy ? annyira tehetetlen legyen, hogy egyedül még a dolgát se tudja elvégezni…

A lánya tanakodott a Hospice orvosával.

– S valamilyen alternatív gyógymóddal próbálkoznánk… Például talpmasszázzsal?

– Ártani nem árt…

A lánya naponta járt le masszírozni a lábát. Egyik nap boldogan fogadta:

– Képzeld el, meg tudom mozdítani a nagylábujjamat! A lánya szinte sírva fakadt. Hogy hova degradálódhatnak az embernek a vágyai! Hogy annak örvend, hogy a lábujját meg tudja mozdítani! De újult er?vel folytatta. Hogy a talpmasszázstól-e vagy függetlenül t?le, de szép lassan a bénulás megoldódott. Egy hónap után egy kerettel már újra járni tudott. S ki tudott menni a WC-re. De felállni segíteni kellett neki.

Aztán kezd?dtek a fájdalmak. Amikor az algocalmin5 már nem segített, akkor a fortral, a sintalgon. a morfium és a hidromorfon6 következtek… Egyre több kellett bel?le.

Egy adott pillanatban azt kérte az orvostól:

– Adagolja túl! Könyörüljön rajtam, s a szeretteimen!

Az orvos hallgatott.

–Tudja, hogy mi szeretnék lenni? Egy ?zike. Annak, ha beteg, a farkas átharapja a torkát… Az a kegyetlen farkas emberségesebb, mint ez az emberségesség, ami körbevesz… Miért b?nh?döm így? Mit vétettem?

Három és fél évnyi szenvedés után eljött a nap, amikor elvesztette az eszméletét, s haldokolni kezdett. Szinte egy teljes napig tartott a haláltusája. Végül lelke megkönyörült rajta. S távozott.

 

 

 

1 A méh és a petefészkek teljes eltávolítása

2 Karcinóma: rosszindulatú, rákos daganat. Általános karcinomatózis: A rákos áttétek belepik a teljes hasüreget, a létfontosságú szervekre átterjedve, válogatás nélkül.

3 Mesterségesen kialakított végbélkimenet

4 a gy?gyíthatatlan betegek azon kezelése, amely már nem tesz kísérletet a gy?gyításra, csak a szenvedést próbálja enyhíteni.

5 Az algopyrin román megfelel?je.

6 Mind a négy kábítószer kategóriába es? fájdalomcsillapító. s

 

 

Legutóbbi módosítás: 2008.10.20. @ 09:28 :: Vandra Attila
Szerző Vandra Attila 729 Írás
Fő foglalkozásom minden lében kanál. Vegyészmérnöki diplomával sok mindennel foglalkoztam, a legkevésbé a mérnöki életpályával, amelyet otthagytam, miután két évet lehúztam a feketehalmi „színes pokolban.” Azóta főállásban kórházi biokémikusként dolgozom, de másodállásban tanítottam kémiát, biokémiát, fizikát, vitatechnikát és kommunikációelméletet. Önkéntes „munkahelyeim” és hobbijaim még színesebbé teszik a foglalkozásaim palettáját. Számomra meghatározó volt a vitamozgalommal való találkozásom, mely után dominóeffektusként következett a meggyőzéselmélet, pszichológia (tranzakció-analízis) matematikai és pszichológiai játszmaelmélet, neveléselmélet, konfliktuskezelés… lehet valami kimaradt. Hobbijaim: a főzés, természetjárás, utazás, fényképezés, történelem, nyelvészet, az unokázás, és ja persze, szinte kihagytam: az irodalom! Maximalistának tartom magam, amihez fogok, azt szeretem jól végezni, de nem vagyok perfekcionista. A tökéletességtől hidegrázást kapok. Hiszem, hogy egy írónak nem az a szerepe, hogy tükröt mutasson a a társadalomról. Arra ott vannak a hírműsorok. Sokkal inkább az, hogy elgondolkoztassa az olvasót. Egyes írásaim “befejezetlen” , nyitott végével pont ez a szándékom.