A kalapot a fején,
a szívét a helyén
tartja az ember.
Persze el?fordul,
hogy a szív a kobakon,
s a kalap a mellkasban
landol.
Mi a teend??
El? a bend?vel.
Ha kifordul az állkapocs,
az egész világ a szájba fér.
El?kerül a sapka,
s szívet immáron, kívül
de ebben a kifordult térben
belül tartja.
Hogyan tovább?
Használjunk orgonát.
Az egyszerre szép,
illatos, persze
játszhatunk is rajta,
s egy ilyen eszköz az embert
a jó irányba hajtja.
Hová tegyük a maradékot?
Bele a mellékzsebbe,
a kabát belsejébe,
szárítsuk le, morzsoljuk össze,
s ha tavasszal vagyunk,
még jó lehet ?szre.
A boldogság nagy kincs.
Ritkaság és drága.
Nem szégyen, ha az ember
ezerszer megrágja!
Mindenkinek ez kell,
csak mindenkinek máshogy,
a hív?nek az istenben,
a birkózónak páston.
Nekem nincsen semmim.
Üres vagyok mint a tér.
Benne az id?, ha nincs ki mérje,
mit sem ér.
Csapongok hát el?re, aztán picit balra,
amíg a valóság hüvelykujja
föl nem nyom a falra…
Legutóbbi módosítás: 2020.01.17. @ 12:52 :: Adminguru
